Figyelem! A Felnőtt párkapcsolatok kategória kérdései kizárólag felnőtt látogatóinknak szólnak!
Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Lemondanál a gyerekedről, ha betegen születne?
Attól függ, mi a betegsége. Down kór, vagy hasonló betegségek mellett megtartanám, de ha az élettel hosszú távon összeegyeztethetetlen betegsége van, szenvedne 5-8 évig és utána meghalna, akkor elvetetném.
Ha csak születése után derülne ki, hogy nagyon beteg, megbeszélném a férjemmel, és ha ő nem vállalná, akkor beadnám az intézetbe. Gondolnom kell a "nagy" fiamra és a családomra is, ahol csúnya ilyet mondani, de igenis az új jövevény a legutolsó a sorban. Ez esetben is látogatnám egyébként legalább heti 2x, de inkább naponta.
Tudom viszont, hogy ez csak feltevés, mert a férjem is vállalná!
2011. máj. 4. 09:44
Hasznos számodra ez a válasz?
Ha még a 12. heti szűrésnél derülne ki elvetetném. Meg lehet kövezni. Benne van a pakliban, hogy nem még egy évet sem, nem akarnám megkockáztatni, hogy szenvedjen.Ha viszont szüléskor derülne ki akkor nem tudnék lemondani róla és nem is akarnék.
2011. máj. 4. 09:46
Hasznos számodra ez a válasz?
* nem ÉLNE még egy évet sem
2011. máj. 4. 09:52
Hasznos számodra ez a válasz?
Mi a jó abban az életben ami csak egy beteg ápolásáról szól? Ha valaki igazán beteg azt egész életében gondozni kell és nem lehet mellette mást csinálni. Vagy ha valaki felnőtt annak már nem is szabad élni? Bíztató... :/
2011. máj. 4. 10:03
Hasznos számodra ez a válasz?
Ha terhesség közben derülne ki, és anyagliag úgy állnánk akkor sem vetetném el. Feltéve ha pl testi rendellenességei vannak (tólószékes stb.) ha Down kóros, egyéb szindrómái lennének elvetetném. Itt a legfontosabb dolog talán az, hogy ezt nem mind magamért tenném. Ha már a fejlődés közben kiderülne a Down-kór vagy más egyéb, akkor gondolkodás nélkül elvetetném. És nem magamért. Nem azért mert rámenne az életem, nem azért mert lusta vagyok bármire is, és nem azért mert tönkretenné valmilyen ágazatában az életem. NEM. Csakis azért mert neki is az a legjobb. Örökös szenvedésben élnie, kegyetlen. Be van zárva egy testben, nem tud beszélni, járni, de belül mégis mindent ér. Belül egészséges és felfogja az egész életének kínjait. Ahányszor csak egy könnycseppet elejtene, emlékeznék arra, hogyha akkor elvetetem most nem fájna neki, most nem lenne vele ilyen kegyetlen az élet.
Ha megszületne. Hmm.. Természetesen megtartanám. De ezt is mindenféleképpen jó körülmények mellett. HA mi is alig tudnánk megélni, jobb helye lenne az intézetben.
A legfontosabb ebben a kérdésben, hogy MINDIG a gyerek érdekeit nézd.
2011. máj. 4. 10:15
Hasznos számodra ez a válasz?
Annak tényleg nem való,aki ezt áldozatnak érzi.Ha valakit szeretünk,akkor mindent megteszünk azért,hogy megkönnyítsük az életét.Ha a férjed válik magatehetetlenné és úgy néz ki,hogy egész további életében ápolni kell,akkor elválsz? De az élet nem kínlódás akkor sem,ha ápolunk valakit,csak több szervezést igényel. Ma már mindent meg lehet oldani,utazást,vásárlást,szórakozást mindent,csak utána kell járni a megfelelő segédeszközöknek.Egyedül is elmehetsz szórakozni,ha megoldod,hogy legyen más,aki felügyel rá.Szervezés és leginkább akarás kérdése.
2011. máj. 4. 10:20
Hasznos számodra ez a válasz?
"Szervezés és leginkább akarás kérdése." ez így van, mi az idős nagypapámat ápoltuk évekig, úgy, hogy mindannyian dolgoztunk, szórakozni is eljártunk stb.meg lehet mindent oldani.
2011. máj. 4. 10:23
Hasznos számodra ez a válasz?
10:15-ösre írom, hogy a Down-kórosok pl. tudnak beszélni, járni, társaságban lenni, lehet velük beszélgetni. Csak megragadnak egy bizonyos szellemi szinten, olyanok felnőttként is, mint a 6-8 éves gyerekek. És az én unokatestvérem nem fogja föl, hogy ő más, mint én, tök jól elvan, számítógépezik, szereti a Barátok köztöt, és karácsonyra sütött nekem sütit. Ti tudjátok, mi az a Down-kór egyáltalán? Csak halkan kérdezem.
2011. máj. 4. 10:26
Hasznos számodra ez a válasz?
Kikshugomra ezt jósolták pont az orvosok, hogy ilyen betegséggel fog születni... Anyukám elvetethette volna, de nem tette meg. Ekkor már igaz hitű kereszény volt, e miatt is nem tette. Mert Isten képes a csodákra.. Nehéz volt anyukámnak, minden ugy tűnt, ellene van. Én is ellene voltam, s erre nem vagyok büszke. Mert tini voltam, s nem vágytam kistestvérre, aki folyton a nyakamon fog lógni s kitépi a füzeteimből a lapokat... ezt a véleményemet ki is nyilvánítottam. Anyukám szinte magára maradt az egész dologgal, apukám sem igazán volt mellette. Aztán amikor megszületett a hugi, tisztára ugy nézett ki, mint egy Down kóros kisbaba. Képek is vannak róla. De nem volt Down kóros :). Ugyhogy nem tudom mit válaszoljak erre a kérdésrem, de remélem én is igy ki fogok tudni tartani, mint anyukám, ha hasonló reménytelennek tűnő helyzetbe kerülök.
2011. máj. 4. 10:29
Hasznos számodra ez a válasz?
Nehéz kérdés, de azt hiszem le. Persze csak ha a probléma súlyos. Ha mellette van egy egészséges gyerekem, akkor főleg. Az rámegy az ő fejlődésére, és szegény súlyos beteg gyereken sem tudok segíteni, és ő sem fogja fel, hogy segíteni akarok :( Esélyes, hogy a családom is szétesne.
Ha még a terhesség alatt kiderülne, akkor pedig mindenképp a terhességmegszakítás mellett döntenék.
2011. máj. 4. 11:13
Hasznos számodra ez a válasz?
Kapcsolódó kérdések:
válasza:
válasza: