Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Szüleim 30 éve házasok, az utóbbi időben nem alakult túl jól a kapcsolatuk, de tegnap borult a bili, apám lelépett itthonról. Ld bővebben (? )
Mit tudok tenni a békülésük érdekében, egyáltalán bele kell-e szólnom, mi a jó megoldás? Megértem apámat, gondolatban neki adok igazat (hangosan azonban csak annyit mondok, nekem egyikőjük se mondja a magáét a másikról, beszéljék meg egymással) (apámnak vannak érzelmei, anyám azt sem veszi észre, amikor megbánt valakit, apám tiszteli a másikat, anyámnak csak az a fontos, hogy saját magának legyen jó - ezeket csak azért mondom, hogy valamennyire átlássátok).
Én 26 éves vagyok, itthon lakom, s munkahelyem is van, szüleimnek is van jövedelmük, de nem szeretném, ha elválnának vagy végleg különköltöznének.
Mit tehetnék? Eléggé elfajult a helyzet, nem tudnak egymással beszélni, már egymás puszta jelenlététől feláll mindkettejük hátán a szőr. Már azon is gondolkodtam, magam keresek fel egy pszichológust, hogy találjunk megoldást.
Köszönöm.
Az utolsó bekezdésedben mindent leírtál arról, hogy miért NE jöjjenek újra össze...
Ezen már csak ők változtathatnak, te biztosan nem. Ilyen az élet, van akinek nem jön be az örök szerelem...
"nem szeretném, ha elválnának vagy végleg különköltöznének. "
"már egymás puszta jelenlététől feláll mindkettejük hátán a szőr"
Miért, tán azt szeretnéd, hogy életük hátrelévő részében így éljenek, hogy a lakótárstól felálljon a szőr a hátukon, ha meglátják egymást?
Ha jót akarsz nekik akkor nem szólsz bele, nagygyerekek, el tudják dönteni, hogy mi a jó nekik.
Megértem, h nagyon nehéz ez a helyzet, de sajnos ezt csak ők tudják megoldani.. Nem szabad befolyásolni őket, vagy beleszólni az életükbe.
Lehet, h egy kisebb szünet után újra egymásra találnak, de ha nem, hát nem.
"Miért, tán azt szeretnéd, hogy életük hátrelévő részében így éljenek, hogy a lakótárstól felálljon a szőr a hátukon, ha meglátják egymást?"
Nem. Azt szeretném, ha béke lenne. Ha ismét jóban lennének, s nem kényszerből beszélnének egymással. Hogy ne utálják egymást. (nem úgy képzeltem, hogy annak ellenére maradjanak együtt, hogy teljesen elhidegültek egymástól, hanem úgy, hogy javuljon a viszony)
Köszönöm a válaszokat. Ha esetleg valaki elmondaná, hogyan érdemes próbálkozni, esetleg úgy, hogy ne vegyék észre - mittudomén valami kreált probléma megoldásához mindketten szükségesek és össze kell dolgozniuk, s összecsiszolódnak újra... vagy tényleg hagyjam? Nézzem végig, ahogy a végéhez ér a házasságuk? Ti is valóban ezt tennétek, ha ebben a helyzetben lennétek? (mert ha nem én tettem volna fel a kérdést, ugyanezt mondtam volna: felnőtt emberek, el tudják dönteni, mi a jó nekik, nem kell beleszólni. De így??)
Nekem kisebb koromban volt ilyen tinédzser voltam, és én megmondtam nekik, hogy inkább legyen vége, mert nekem ez így nagyon rossz, már az is jobb lenne, ha külön lennének. No ez jó hatással volt rájuk, utána rendeződtek a dolgok. Mikor idősebb lettem, bár nálad fiatalabb, akkorra elkezdtem megérteni, hogy a szülők is külön egyéniségek, és igaz, hogy egy gyerek nem akarja a szüleit külön látni, ez azért annál bonyolultabb. Itt a két felnőtt együtt éléséről van szó. Külön lehet, jobban lennének, mint együtt például. Próbáld beleképzelni magad, ha neked lenne szerelmed, akit már igazán nehezen viselsz, elmúlt a szerelem, és valaki azt mondaná, hogy márpedig maradj vele. A felnőttek ugyanígy vannak ezzel. Miért kellene maradniuk ? Ez gyermeki ragaszkodásod, hogy a szülőknek együtt kell maradni, de ha belegondolsz, látod hogy nem jó nekik, így neked sem.
Nem vagyok egyébként különválás párti egyáltalán, de van, hogy az a jobbik megoldás. Lehet, hogy csak lenti ponton vannak épp, és kijutnak belőle, egyszer fent, egyszer lent.
Olyan szinten, hogy kinek adsz igazat talán nem kellene beleszólnod, abból sértődés szokott lenni, nem kell tetőzni a dolgot. Beszélgetni külön külön a témáról az nem rossz ötlet.
Az a "vicc", hogy kb 2-3 hónappal ezelőtt én is azt mondtam nekik, miért nem válnak el, ha ennyire nem bírják elviselni egymást - de azt hittem, javul a helyzet! Vagy legalábbis nem gondoltam, hogy ennyire komoly (mert hát eddig is voltak veszekedések, ki gondolta, hogy borul a bili).
Igen, ezért is mondom nekik, hogy egymással beszéljék meg, ne velem (s csak magamban van véleményem a dologról, apám javára), inkább nem is beszélek velük a témáról, nehogy valaki megsértődjön, vagy akár még inkább húzzam egyiket a másik ellen.
Jó, megértettem. Éljem a saját életemet, őket meg hagyjam, majd megoldják felnőtt ember módjára.
Hát - boldogabb s vidámabb nem lettem, de köszönöm a segítségeteket. Mindegyikőtök sokat segített - főleg te, utolsó.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!