Elvehetik tőlem a fiamat?

Köszönöm,hogy ilyen kedvesek és megértőek vagytok.Bevallom jól esik,mert egyedül vok itt ahol most lakunk a problémáimmal és nehéz feldolgozni úgy,hogy a gyermekem ne érezze meg.

Kedves utolsó válaszoló!A helyzet az,hogy mikor én összejöttem vele szép volt minden,elterveztük a babát,meg is lett.És én depressziós lettem a szülés után mert anyukám megharagudott rám ami utólag már érthető,mert nem akarta,h terhes legyek,abba hagyjam a sulit,nem bírta feldolgozni stb.Még le is akart beszélni erről az emberről mert érezte,h nem jó.De nem hallgattam rá.Hozzá is mentem 7 hónapos terhesen mert itt a szokás,h ha terhes vedd el.És belementem mert nem sejtettem,h mi vár rám.Meg akkor még szerettem is őt.A másik pedig,h a férjem családja olyan lett mint a pióca.Tapadtak rám,nem tudtam egyedül lenni a babával soha,nem tudtam egyedül nyugalomban szoptatni(el is ment a tejem 2 hónap múlva) és beleszóltak mindenbe.3 hónapig egy percet nem aludt a baba,én mindig sírtam stb.Ettől ellenséges lettem és ezt nem értették meg.Támogatni is úgy akartak,hogy el akarták venni a babát még a karomból is,h aludjak mikor mondtam,h csak a babával szeretnék lenni kettesben.De nem.Még éjjel is járkált anyósom és osztotta az észt.Anyu is eljött az első napokban segíteni de 2 nap után sírva hazament mert anyósom kikészítette.Megromlott a viszony mindenkivel,magamra maradtam.Még a boltból is azt hallottam vissza,h anyósom panaszkodik milyen vagyok.Gyűlöltük egymást.És a férjem is az anyja mellé állt.

Egy éves lett a baba mikorra már rendeződött a kapcsolatom anyuval,elfogadta a dolgokat,imádja a gyereket és alig várja mikor megyünk hozzájuk.Most meg abból van itthon a baj mikor elmegyek anyuék a babával.(minden hónapban egy hétre)Indulás előtt mindig a cirkusz van,h megint megyek és,h ők nem látják most a babát mennyi ideig stb.Könyörgöm anyu mit szóljon?Pofátlanok.

A lényeg a lényeg,hogy egyre több a vita.Apróságok miatt egyből agresszívan szól hozzám a férjem,ami egyre csak fokozódik.Nem érdekli,h itt a baba.És aztán van mikor jönnek a tettek.Eddig azért nem mertem lépni mert félek.Nagyon félek.Rettegek attól,h elveszik tőlem a babát.Képesek akárkit lefizetni vagy hazudni rólam csak hogy elvegyék.És inkább tűrök még mindig.Pedig volt már mikor hajnalban meg akartam szökni.De nem tettem.Mert gyáva vagyok és mert nem tudom mik az esélyeim ellene.Ez a nagy büdös igazság.

Bocs ha hosszú voltam.A lényeg benne van,h értsétek.