Akit zavar, hogy a férfinek élete végéig kötelezettsége van a gyereki felé, miért kezd nős, gyerekes apával?

Naponta van egy-két hölgyike, aki azon kesereg, hogy vagy foglalkozik még az előző házasságából származó gyerekkel, vagy azon, hogy túl sok a gyerektartás.

Mellettük naponta egy-két nő panaszkodik, hogy nem tudja, mit tegyen, mert a férjét "elszerette" egy másik nő. (Mivel két ember kell hozzá, a nő is mondhat ám nemet!)

Ezt nem értem.

Amikor elveszik egy másik családból az apát, nem gondolkodnak, hogy a férfi jó esetben csak a nejétől válik, de örökké apa marad?

Aki olyan "szerencsés", hogy kifog egy apát, aki úgy lép le, hogy hátra se néz, a gyerekei éheznek, nyomorognak, tizenévesen dolgozni kényszerülnek tanulás helyett, és csak éli világát boldogan az új pipivel: nem félnek, ha lesz egyszer közös gyerek, akkor őket is ugyanolyan könnyen, szenvtelenül hagyja kakiban egy fiatalabb, készségesebb nőért?

Elöljáróban annyit írnék, én már szakítottam meg kapcsolatot olyan(évek óta) elvált férfival, akiről kiderült, hogy nem törődik a gyerekeivel. Belegondoltam, ha én is akarok majd családot, akkor ugyanúgy le fog minket is kakálni. Nem miattam vált, természetesen.

Nem tudnék bízni olyan férfiban, akit pár hét alatt el lehet csábítani a nejétől meg a gyerekektől. Akkor azt tőlem is minden szoknya szele elsodorja.