15 év alatti lányok! Elvált szülők gyerekei! Ti hogy éltétek meg a válást?

6 éves voltam,amikor elváltak a szüleim. Nem sok mindent fogtam fel belőle. A bíróság anyámnak ítélt,2 hetente találkozhattam apámmal.Később,mikor nagyobb lettem, 10 éves,akkor már ott is aludhattam, aztán ahogy telt az idő,már magamtól mentem,amikor csak akartam. 15 éves koromig a hét hét napjából legalább 4-et az apámmal voltam,majd 16 éves koromban hozzáköltöztem. 19 éves koromig itt laktam vele,aztán saját életet kezdtem. Mai napig rendszeresen látogatom mindkét szülőmet,de apámmal valahogy jobb a viszonyom,mint anyámmal.

Ahogy emlékszem,az első időkben nagyon nehéz volt,sokat sírtam apukám után,de én jóval kisebb voltam, mint te.

Annyit tudok mondani,hogy kitartás,szeresd mindkét szülőd,mert attól,hogy ők elváltak te ugyanúgy gyermeke vagy édesanyádnak és édesapádnak is,biztos vagyok benne,hogy mindketten szeretnek téged!

11 éves voltam mikor elváltak a szüleim. Az volt életem legszebb napja. Apám alkoholista és agresszív, rendszeresen megütötte az Anyukámat, mindennaposak voltak az ordibálások és veszekedések.

Anyukámmal elköltöztünk a mamámhoz, majdnem 1.5 évig ott éltünk egy szobában, kezdetben egy ágyban aludtunk, mivel apám csak úgy kidobott minket egyik pillanatról a másikra, egy forint nélkül. Amikor egy kicsit megerősödtünk anyagilag elköltöztünk egy külön lakásba. Nem mondom, hogy ez a másfél év olyan csuda jó volt, mert sokat nélkülöztünk, de legalább boldogok voltunk és nem veszekedtünk. Apa kijelentette, hogy nem kellünk neki így akarva akaratlanul anyával maradtunk. :)

Apát csak kéthetente hétvégén látogatjuk meg, de ennyi éppen elég is!:)

Nem vagyok 15 év alatti, de ha nem baj, én is válaszolok :) 5 éves koromban váltak el a szüleim, és magán a váláson túltettem volna magam, Anyukám (természetesen Vele maradtam) szépen elmagyarázta, hogy nem értették meg egymást, ezért szétköltöztek.

Az viselt meg, hogy "apám" (akivel kapcsolatban e szót is nehezemre esik leírni) soha nem látogatott meg. 13 évesen én kerestem meg, akkor örült, de utána se látogatott.

Remélem, a te apukád fogja Veled tartani a kapcsolatot, hidd el, akkor nincs a válásban semmi rossz, ha nem jöttek ki, rosszabb lenne, ha otthon veszekednének a fejed fölött!

20 éves vagyok, szüleim 5 éves koromban váltak el. Ha jól emlékszem nem bántam a dologt. Egy közös emlékem van nagyjából: amikor veszekednek. Szóval rossz házasság volt, szét kellett válni, ennyi. Anyámhoz ítéltek, de végülis apámnál kötöttem ki. Apám összejött egy nővel, ő lett a "nevelőanyám". 2 éve váltak el. 18 éves korom óta egyedül élek, vagyishát 1 éve a párommal.

Túl lehet élni, igaz, én kicsi voltam, nem láttam bele úgy a dolgokba, mint most te.

Ne bánkódj emiatt, tudnod kell, hogy ezzel mindenkinek jobb lett, neked is.

6 éves koromban váltak el a szüleim. Emlékszem, sírtam. De utána rögtön jól fogtam fel a dolgot: NINCS TÖBB VESZEKEDÉS, ORDIBÁLÁS, SÍRÁS! 2 hetente hétvégén ott alszom az apukámnál és kedden és csütörtökön is látom. E közül a két nap közül én választok mikor alszom ott. Én az anyukámmal maradtam. Nemsokára 1 éven belül, megismertem a mostoha apámat és a féltesómat: Mostanában egyikőjükkel sem vagyok annyira jóban. Ez a az én szüleim vállásának története! :)

13/L