Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Hogy éltétek meg, mikor őrült szerelemmel kellett elválnotok, nem kívülálló dolgok végett?
Esetemben konkrétan egy borzalmas csalódás, és evégett megalapozott szakítás vezetett odáig, hogy szó szerint egy nap alatt összeomoljon az életem.
Hogy lehet ilyenkor elnyomni a szíved duruzsolását?
Üvöltve, ordítva, nyüszítve.
Sehogy. Talán idővel, meg reménykedve, hátha hátha valahogy mégis rendbe jön minden.
Megbocsátás, hm?
Bár nem tudom, mi az ok. Az biztos, a büszkeség itt nem segít.
Egy kicsit azért ez a pasiknál normális... párszor pofára esnek, aztán változhat a helyzet. Vagy nem.
Évekig küzdöttem, ígérgetések, kamuzások, mellébeszélések, kisujj meg nem mozdítása.
Aztán feladtam.
És szépen lassan helyre jönnek a dolgok, ha hiszed ha nem. Én nem hittem, de így lett.
Azzal, hogy abbahagytam a pattogást, elértem azt, hogy nem kértem állandóan számon, nem vádoltam, gyakorlatilag békén hagytam. Nem kritizáltam folyton, próbáltam és próbálom becsülni tisztelni önmagáért, mindezt kimutatni. Bejött. Ha nem írod le a bajt, ennél többet nem tudok mondani, segíteni.
De mindent meg lehet oldani. És ha szeretitek egymást, akkor érdemes áldozatot hozni, ez egészen biztos.
a baj elég komplex, messzire gyökerezik, de nagyon hálás vagyok a segítségedért! :)
komoly, de nem egetrengetően hosszútávú kapcsolat a mienk, épp közös életbe vágunk, bútor, falfesték, szakemberek beszerezve, felfogadva.
fordult már elő, kétszer is, hogy ilyen "presztízs-vitát" folytattunk, ugyanígy elhagytam, majd, ahogy mondtad, a büszkeségem félretéve újrakezdtem vele (mindig az én erőfeszítésem végett ez is), a helyzet mindkét esetben javult.
ezúttal viszont mocskosul cserben hagyott, mikor a legnagyobb szükségem lett volna rá. a legszebb, hogy utána, mikor egy kettőnktől függetlenül ügyből kifolyólag 2 napra rá felkerestem, nem reagált a hívásaimra, én átmentem hozzá idegességemben, ő meg halál nyugodtan zenélt. (nem találkoztunk)
tehát: cserbenhagyott, elviharzottam. felkerestem egyéb ügyben, gyerekesen ignorált, szívbajt kaptam, meglátogattam. ő le se szarta, élek-e, kontaktot azóta sem vette fel, az ügyet, ami végett kerestem, nem is tudja, meg tudtam-e oldani.
tehát triplán belémvágta a kést 2 nap alatt.
Azt gondolom, megkaptad a végső pofont ahhoz, hogy meggyőzd magad, nektek nem szabad együtt lennetek, most erre emlékeztesd magad folyamatosan, amikor eszedbe jut.
Én 2 évig vergődtem egy kapcsolatban, mire idáig eljutottam.
Azóta van új kapcsolatom, akit teljes szívemből szeretek, de így is gyakran eszembe jut az előző, ez sajnos ilyen :/
az eszem veletek ért egyet, de egyszerűen kirántották alólam a talajt; reggel még boldogak voltunk, terveztük, hogyan vakoljuk és festjük ki a nappalit, fél napra rá meg összedőlt minden.
előjel, megromlás, utalás nélkül.
nehéz felülírni 2 nap eseményével azt a rengeteg "sosem hagyom hogy elveszítselek" meg "ilyen kincset nem találok még" dumát, pedig nem vagyok már kiskamasz, aki három szép szótól elolvad. két évembe telt, míg megbíztam ebben a fiúban, addig nem adta fel. a kapcsolat is jó ideje tart már, tehát nem az újdonság varázsa múlt el.
nem vagyok se naiv, se tapasztalatlan, de most úgy nézek a nagyvilágba, mint borjú az újkapura.....
és természetesen... reménykedem hogy akárhogy, bárhogy, de rendbehozzuk még... én, hülye tyúk.
Szia... Nem tudom, mennyi idősek vagytok, de az emberek egy idő után már nem változnak. Ha most így cserben hagy, valószínűleg később is egymagad kellene megoldanod mindent. Exem ugyanezt csinálta, három évig jártunk, két évig együtt is éltünk, ígérgetett mindent, de ha meg kellett volna mozdítani a kisujját, akkor mindig volt kifogása. Így volt olyan, hogy törött lábbal, fekvőgipszben másztam le a harmadikról, mert nem volt otthon kaja (nem volt hajlandó bevásárolni - az a nő dolga), meg a szemét is ott büdösödött három napja.
A kérdésedre pedig: nem tudom. Pont most kerültem olyan szituációba, ahol a fiúval megbolondulunk egymásért, de annyi akadály van közöttünk, hogy csak rosszabb lenne, ha együtt lennénk... Nem tudom, hogy lehet túlélni, én is csak próbálok nem belepusztulni :(
23L
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!