Hogy éltétek meg, mikor őrült szerelemmel kellett elválnotok, nem kívülálló dolgok végett?

jahj lányok, de nem könnyű ez :((((

nekem is az a terv most, hogy nem keresem, de egy hónapot fix nem bírok ki.

érdekesség egyébként: facebookon be voltunk egymásnak jelölve, mint szerelmespár. először én titkosítottam a státuszt (tehát a viszonyt nem szüntettem meg, csak magam számára láthatóvá tettem) aztán ő, ugyanígy. (én vagyok, aki picit nagyobb hangsúlyt fektet az ilyenekre, ez tőle fura gesztus)

tehát technikailag a saját oldalunkon még kint van, hogy egy pár vagyunk, de se a másik, se más ember nem látja ezt.

mindegy, tehát teljesen nem tudjuk elvágni a kontaktust, max a gyerekes "töröllek az ismerőseim közül" módszerrel.

találkoznunk meg tuti kell még, nálam van közösen vett bútora, berendezési tárgyai, nála ruhám, minden vackom.

érdekes egyébként, az első két szakítás után mintha kicserélték volna (és nem csak 1 vagy 2 hónap erejéig), tehát próbálkozik ő, de semmi alapja sincs. a szülei se nevelték felelősségteljes embernek ("jaj drága kisfiam, ő biztos nem hibás, csak az univerzum") és az élet sem állította kihívások elé ilyen téren.

persze, mentségeket keresek neki, ahol tudok... ilyen ez a szerelem.

ő 30, én 23 leszek egyébként.