Le lehet élni egy életet BOLDOGAN az első szerelemmel?

Szia:) én 16 voltam (majdnem 17) mikor összejöttem a szintén gimnazista párommal. Hatalmas szerelem volt, egymáson lógtunk egész nap, jó volt minden:) Azóta persze telt az idő. Részünkről a hatalmas szerelem átalakult már inkább erőteljes szeretetté, hatalmas kötődés van közöttünk. Tudjunk, hogy bármikor számíthatunk egymásra, együtt tervezzük a jövőt:)

Tudatosan nem teszek a "boldogságért" de megadjuk egymásnak a kölcsönös tiszteletet, bizalmat, szeretetet, néha meg még a láng is kigyúl nekünk kitűnően működik vagy 4 éve. Ez még nem az egész élet, de tervezzük:)

21-L

Bár még nem vagyok abban a korban és nincs is megfelelő mennyiségű múlt a hátam mögött, hogy egyértelműen állíthassam, hogy igen, le lehet, de... A szerelmemmel 18 évesen ismerkedtem meg. Barátom volt, mikor először találkoztunk. De bennem rögtön fellobbant valami addig nem érzett, szikrázott köztünk a levegő.

Nehéz volt, nem tudtam mit akarok. Ő végülis a munkája miatt külföldre ment, nem szakadt meg a kapcsolat, de ritkán, havi 1-2 alkalommal beszéltünk csak, telefonon vagy online, mivel messze volt.

Aztán úgy hozta a sors, hogy összetalálkoztunk. Én akkorra már szakítottam a barátommal. Nem mondom, hogy miatta, mert voltak más, súlyosabb tényezők, de valahol a szívem mélyén tudtam, hogy ő is közrejátszott. Amit akkor éreztem, amikor megláttam őt annyi idő után... Hát, leírhatatlan, de gondolom ezt nem kell senkinek sem magyaráznom, aki volt már szerelmes. :)

Neki sem volt senkije, elkezdtünk "ismerkedni" randizgatni és már az elején tudtuk, hogy ez komoly, olyannyira, hogy 1 hónapos együttlét után hazajött, mondván, hogy addig nem megy vissza, még oda nem költözök hozzá, mert - a korát tekintve sok távkapcsolata volt már - nélkülem minden nap egyre rosszabb és nem bírja.

Kiköltöztem, ott éltünk még másfél évet, aztán hazajöttünk. Összeházasodtunk és nem régen megszületett a kisbabánk. 5 év után is, ha ránézek, ugyanazt a fantasztikus érzést érzem, mint mikor hosszú idő után megláttam újra a reptéren.

Nem tudnám (és nem is akarom!!) elképzelni mással az életem, nekem Ő éppen elég ahhoz, hogy örökre és megmásíthatatlanul magához láncoljon.

Ennél boldogabb nem is lehetnék és remélem, nagyon remélem, a nyugdíjas éveimben is ugyanezeket mondhatom el magunkról. :)

Vannak hullám hegyek és völgyek, DE mivel szeretjük egymást, és kitartunk egymás mellet, ez inkább erősebbé tesz bennünket. Részemről volt egy fellángolásféle egy másik férfi iránt...ma már csak mosolygok magamon (de jó, hogy semmi nem lett belőle)

15 éves voltam ő 17 amikor összejöttünk.Már lassan 30 éve együtt...:)

Persze ki tudja mit hoz a jövő...