Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Hogy dolgozzam fel? Hogy lépjek túl ezen?
Bocsi,ha kusza lesz,de még mindig nem tértem magamhoz,és úgy érzem egy világ omlott össze bennem.
29 éves vagyok.5 éve boldog házasságban éltünk.Legalábbis én azt hittem. 3 éve a férjemmel megbeszéltük,hogy készen állunk mind anyagilag,mint erkölcsileg is egy babához.Ezért közös döntés után abbahagytam a gyógyszer szedését.
Hamarosan terhes is lettem,és boldogan vártuk a kis jövevényt aki 2007 novemberében megszületett.
Sajnos cheiloschisis betegségben szenved(nyúlszáj,farkastorokkal jött a világra)
Teljesen kiborultunk..Azelőtt azt se tudtam,hogy van ilyen betegség..
A férjem is összeroppant hiszen ahogy később megtudtam az is bántotta,hogy nem fia lett.Avval vigasztaltam magam,hogy az orvosok is mondták,hogy pár műtét után minden helyre hozható,és az étel befogadása sem fog gondod okozni..De amikor fél éves lett(3 műtéten már túl volt) elmondták,hogy szellemi fogyatékos is a kicsim,és soha nem lesz teljes értékű ember.24 órás figyelemre fog szorulni mindig.Ez már nekem is sok volt,mert a betegségét is nehezen tudtam kezelni,de ez mos egy rémálom...A férjem amikor kiderült a kórházban még tűrt,de otthon kirobbant belőle.Ő képtelen így élni,és nem bírja már elviselni az egész életet ami evvel jár,és járhat!
Kérte,hogy adjuk be egy megfelelő helyre ahol megfelelő szakemberek gondoskodnának rajta,persze mi is rendszeresen elmennénk hozzá..Nemet mondtam. Pár hónap után a férjem többszöri könyörgése ellenére sem engedtem így összepakolt és elhagyott minket. Azóta sem tértem magamhoz. A férjem minden hétvégén eljön,és mindig mondja hogy szeret,de ne vegyünk ekkora terhet a nyakunkba.Ki vagyok idegileg és testileg is készülve.A lányom még ma sem lépes kommunikálni a világgal.Nemsokára újabb műtéten fog átesni(szájpadlását készítik elő),de egy csomó vizsgálat van..Az orvosom szerint a lányomnak a hallásával is gond lehet..
Most már ott tartok,hogy talán a férjemnek van igaza,és rá kéne bíznom olyan emberekre akik tudják mit kell csinálni.Talán tényleg alkalmatlan vagyok ehhez(és sajnos érzem is,hogy már nem bírom sokáig)..Nem tudom mit tegyek! Hogy dolgozzam fel?
Köszönöm hogy elolvastátok,legalább kiírhattam magamból..de annyira fáj...
Megszakad a szívem:(:(
Viszont én is azt mondom, hogy a férjed látja reálisan a dolgokat :(
Én a helyedben megpróbálnék még egy két dolgot a fejlesztése érdekében, nem adnám fel ilyen hamar.
Ajánlom a cranio-sacralis terápiát.
Az én lányom is egy idős a Tiéddel, és Ő sem kommunikált.
Az orvosok autistának hitték Őt.
2 hónap alatt behozott minden lemaradást ami volt neki.
A FÉRFIAK MINDIG A KÖNNYEBB UTAT VÁLASZTJÁK-ot író .....-nak:
Férfi vagyok és sokak megbotránkozására ugyanúgy szeretném, vagy talán még jobban a sérült gyermeket, mint egy teljesen egészségeset. Megtiszteltetésnek venném, ha a Mindenható rám róna egy ilyen nem mindennapi, emberséget és lelket próbára tevő feladatot.
Nem pedig szabadulni akarnék tőle, mint valami szörnytől.
Elgondolkoznék a helyetekben, vajon véletlen-e, hogy én kaptam ezt a feladatot? Egy ilyen különleges csöppséget?
Köszönöm az eddigi válaszokat.
Tudom sokan írtátok,hogy a férjem rossz ember mert cserben hagyott..Nem tudom..Talán leírva tényleg úgy tűnik.Az elején ő volt az aki reményt adott,aki biztatott,aki erőt adott.Egyszerűen jól eset,hogy én összeroppanva a vállán sírhattam ki magam..Sajnos nem vettem észre vagy nem akartam észrevenni az ő fájdalmát..Ő is összeroppant.Tudjátok nem egy olyan éjszakánk volt amikor azt hittük fullad a kicsi lány (rohama volt) és amíg az orvosra vártunk ő csak sírni tudott felnőtt férfiként.Egyszer hallottam amikor az anyjának mondta,hogy imádkozzon értünk.(az anyósom templomba járó lélek)Igen a férjem már nem bírta,és elment.Persze előtte hónapokig érvelt,könyörgött,magyarázott,de meghallgatni sem voltam hajlandó..Talán ha figyeltem volna rá is,vagy észrevettem volna,hogy ő is ugyanúgy szenved..Igaz nem lakik velünk,de minden hétvégén jön,és ilyenkor igyekszik mindent megtenni értem,a lányáért. Mintha feltöltődne,hogy nálunk újra elmenjen az energiája..Nem tudom..én nem hibáztatom,mert tudom-érzem még mindig szeret..
Valaki írta,hogy ehet,hogy ez a küldetésünk..
Ezt nem vagyok képes felfogni,mert én nem akarok ilyen küldetést.Soha életemben nem voltam rossz ember.Mindig igyekeztem jó lenni,és ha tudtam másokon is segíteni..Ha ez egy küldetés akkor miért pont én kaptam ezt a nehéz feladatot?? Én soha nem voltam erős nő.Soha ne akartam Teréz anya lenni..Én unalmas,de nyugodt életre vágytam. Boldog házasság,1-2 gyermek majd boldog öregkor,unokákkal.
A lányom most alszik. 5 percenként ellenőrzőm,hogy minden rendben van-e mert vacsoránál megint megijedtem..Sajnos az etetésnél az étel visszajött az orrán keresztül(jelenleg még hiányos a felső állkapcsa)szegény kicsim sírt,és képtelen voltam segíteni rajta..De most alszik..
Bocsánat,hogy leírtam,de nincs kinek elmondani,így hát ide írom...
Még egyszer köszönöm a válaszokat.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!