Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Hogy dolgozzam fel? Hogy lépjek túl ezen?
Bocsi,ha kusza lesz,de még mindig nem tértem magamhoz,és úgy érzem egy világ omlott össze bennem.
29 éves vagyok.5 éve boldog házasságban éltünk.Legalábbis én azt hittem. 3 éve a férjemmel megbeszéltük,hogy készen állunk mind anyagilag,mint erkölcsileg is egy babához.Ezért közös döntés után abbahagytam a gyógyszer szedését.
Hamarosan terhes is lettem,és boldogan vártuk a kis jövevényt aki 2007 novemberében megszületett.
Sajnos cheiloschisis betegségben szenved(nyúlszáj,farkastorokkal jött a világra)
Teljesen kiborultunk..Azelőtt azt se tudtam,hogy van ilyen betegség..
A férjem is összeroppant hiszen ahogy később megtudtam az is bántotta,hogy nem fia lett.Avval vigasztaltam magam,hogy az orvosok is mondták,hogy pár műtét után minden helyre hozható,és az étel befogadása sem fog gondod okozni..De amikor fél éves lett(3 műtéten már túl volt) elmondták,hogy szellemi fogyatékos is a kicsim,és soha nem lesz teljes értékű ember.24 órás figyelemre fog szorulni mindig.Ez már nekem is sok volt,mert a betegségét is nehezen tudtam kezelni,de ez mos egy rémálom...A férjem amikor kiderült a kórházban még tűrt,de otthon kirobbant belőle.Ő képtelen így élni,és nem bírja már elviselni az egész életet ami evvel jár,és járhat!
Kérte,hogy adjuk be egy megfelelő helyre ahol megfelelő szakemberek gondoskodnának rajta,persze mi is rendszeresen elmennénk hozzá..Nemet mondtam. Pár hónap után a férjem többszöri könyörgése ellenére sem engedtem így összepakolt és elhagyott minket. Azóta sem tértem magamhoz. A férjem minden hétvégén eljön,és mindig mondja hogy szeret,de ne vegyünk ekkora terhet a nyakunkba.Ki vagyok idegileg és testileg is készülve.A lányom még ma sem lépes kommunikálni a világgal.Nemsokára újabb műtéten fog átesni(szájpadlását készítik elő),de egy csomó vizsgálat van..Az orvosom szerint a lányomnak a hallásával is gond lehet..
Most már ott tartok,hogy talán a férjemnek van igaza,és rá kéne bíznom olyan emberekre akik tudják mit kell csinálni.Talán tényleg alkalmatlan vagyok ehhez(és sajnos érzem is,hogy már nem bírom sokáig)..Nem tudom mit tegyek! Hogy dolgozzam fel?
Köszönöm hogy elolvastátok,legalább kiírhattam magamból..de annyira fáj...
válasza: válasza::( Istenem , szörnyű , hogy ilyenek vannak , sajnálom nagyon tényleg:(
Ha már te is úgy érzed, hogy ez nem fog menni
"Talán tényleg alkalmatlan vagyok ehhez(és sajnos érzem is,hogy már nem bírom sokáig)..."
akkor lehet hogy tényleg jobb lenne, ha valami olyan helyre bevinnétek ahol gondoskodnak róla.
válasza: válasza:Nagyon sajnálom!
Ha már te is úgy gondolod, hogy jobb lenne a kicsinek is, ha szakemberek gondoznák, akkor keressetek egy megfelelő intézményt! Ne legyen bűntudatod, hiszen midnig fogod látogatni, ahogy írtad, ez nem azt jelenti, hogy nem szereted a lányodat, és biztos, hogy jó kezekben lesz! Szociálpedagógusnak tanulok, sok e fajta intézményben jártam már, a legtöbbjükben tényleg jól bánnak a gyermekekkel.
Nagyon sok kitartást kívánok, helyre fog jönni minden!
válasza:Most hirtelen nem nagyon jönnek a szavak, nagyon sajnállak Titeket, és a kislányodat is. Ehhez akkora lelkierőre van szükség, ami nincs meg minden emberben, bevallom, szerintem én sem lennék képes feldolgozni. Sajnálom, hogy a férjed inkább menekül, együtt kéne csinálnotok ezt szerinte, és segítenie kéne inkább,mint menekülni, mert nem csak a te gyereked, hanem az övé is!
Fogalmam nincs mit csinálj, nem tudom és nem is merek tanácsot adni, nehogy rossz tanács legyen. Ne haragudj! Csak azt tudom mondani, hogy ne add fel, akármilyen is a kislányod, akkor is a Tiéd, Tiétek!
22/L
válasza:Egy gyereknek sokkal jobb, ha megfelelö módon van ellátva, és a szülei amikor meglátogatják, akkor szeretettel tudnak vele foglalkozni.
Viszont ha megpróbálod erödön és lehetöségeden felül magadnál tartani a gyereket, akkor a házasságod, az életed, és a gyereked élete is teljesen tönkremegy. Gondolj bele, hogy TE nem soha nem tudsz munkába járni, mert a gyereket kell gondozni, és ha emiatt elváltok, akkor végképp nem fog menni, még a megélhetésed meg a gyereké is igencsak kérdéses.
Mindanyiótoknak jobb lenne, ha egy JÒ intézetben lenne a kicsi elhelyezve, és ti együtt tudnátok tovább folytatni az életeteket.
válasza: válasza:Utolsó: én nem ítélem el azokat, akik egy olyan gyereket, aki soha nem fog semmi felfogni abból, ami körülötte zajlik, intézetbe adnak (természetesen oda, ahol jól bánnak vele)
Biztosan kegyetlenül hangzik, és nekem sem lenne könnyű, de én is így tennék. Nem áldoznám fel az életem. Főleg így, hogy ma illetve hazánkban tipikusan már nem is nagycsalád él együtt, ahol több ember (egyenként) kevesebb idejébe kerülne a gondozás - hanem egy vagy két embert maximálisan igénybe venne. És ha a gyerek nem fejlődne, akkor gyakorlatilag a semmiért :(
Még ha gazdagok lennének, és tudnának magánápolót felfogadni, az megint más lenne.
Ha ők mindent megtettek az egészséges gyerekért, tudatosan várták, egészségesen élt az anyuka a terhesség alatt, akkor nem tehetnek semmiről, és meg lehet érteni, ha beadják intézetbe.
Azért nem mindegy, hogy esztétikai illetve gyógyítható fizikai baja van a gyereknek, vagy gyógyíthatatlan szellemi. Olyan ismerősöm nekem is van, aki "csak" esztétikai hibával született, 18 éves koréban többször meg is operálták plasztikai sebészek, utána normális arca lett (hamarabb sajnos nem lehetett)
A férjedről: egyetértenék vele teljes mértékben, ha ezt nem írtad volna: "ahogy később megtudtam az is bántotta,hogy nem fia lett" - ezzel elásta magát a szememben. Egyébként biztatnálak, hogy békülj ki vele, de így nem teszem.
29/N
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!