Segítsééég! Nem tudok dönteni mit lépjek! Költözzek vagy ne költözzek?

29 éves nő vagyok,élettársammal 4 és fél éve vagyunk együtt,kisfiunk is aki 2,5 éves. Kapcsolatunk körülbelül 2 év után kezdett romladozni, de eddig még mindegyik válságosabb időszakunkon túltettük magunkat. Egyetemista korunkban ismerkedtünk meg, amikor még az ember bohém életét éli. Hellyel közzel jól kijöttünk addig, ezért is alapítottunk családot. De mióta én végeztem és szültem, azóta folyamatosan konfliktusaink vannak, egyre kevésbé értjük meg egymást. Fiammal még gyesen vagyok, mert nem vették be ölcsibe helyhiányra hivatkozva. Azt hiszem a konfliktusaink ellenére én tudnám közösen tervezni a jövőnket, de mostanában már a legalapvetőbb kérdéseink is eltávolodtak egymástól. Szerintem fontos kérdés a családtervezés, hogy mikor jöjjön a kistestvér, s mivel már szülés előtt volt munkahelyem, így a gyedemből megengedhetnénk anyagilag egy kistestvért mert én mindenképp szerettem volna két gyereket( én egyke vagyok) Anyagiakat tekintve saját lakásban lakunk, szüleink is besegítettek, s első gyerekünket sem kellett szűkölködve nevelnünk mert jó fizető állásom volt. Viszont a páromnak egyre másra húzódnak a tanulmányai, nem végzett időben, így fusztrálja hogy neki még nincs állása. A dolgot súlyosbítja, hogy egyenlőre nem talált olyan munkát amiért megérné a városban maradnunk, ahol most lakunk, ezért nemrég azt terveztük vidékre, falura költözünk, a szülőfalujába. Én mindig is vágytam csendesebb környékre és úgy érzem 2,5 éves fiunk is jól érezné magát természetközelben, ráadásul a kistesóval sem kellene már folyton a négy fal között vagy a játszótéren lennem, mert lenne kertünk is. Ezzel az életformával tudnánk félretenni egyedül, mert városi lakásunkat kiadnánk és én hajlandó lennék falura költözni, hisz úgy is gyeden lennék ismét. Ő a közeli városban keresne munkát, és második gyrekünk után én is így tennék. Én úgy érzem minden adott lenne a boldogabb életünkhöz, ráadásul mindig is titkos vágya volt hogy szülőfalujában lakhasson.De mostanában mindenen akadékoskodik, minden tervezgetésemet keresztül húzza, a kistetvérbe is egyszer beleegyezik, egyszer nem.Szerintem fontos hogy ebben egyetértés legyen ugyanis én nem szeretném ha nagy lenne köztük a korkülönbség. Ő meg a jelenlegi helyzetünknél nem lát tovább, hisz a gyerek téma hosszabb távra szól, mint az a keserűség hogy jelenleg nincs munkája és ez nyomasztja. Viszont mivel azt látom ennyire nem vagyunk meg jól, már én sem igazán merem bevállani a második gyereket, s nagyon azt sem hogy leköltözzek vidékre ahol senkim ismerősöm sincs. Mit tegyek? Néha talán jobb lenne külön válni, de a gyerekünket nem szeretném mindenáron megfosztani az apukájától, mert amúgy apának jó a párom, csak érzelmileg engem nem ért meg sehogy sem.