Mit tegyek? Hagyjam el?

3,5 éve vagyunk együtt, an egy 18 hónapos lányunk (tudom, hogy korán jött, de halálosan szerelmes voltam).

A kapcsolatunk egyre rosszabb. Már nem is igazán beszélünk, csak ami nagyon fontos, a kislánnyal kapcsolatos meg hasonlók.

Nem szeretem....egyátalán. Állítólag ő szeret, de sokszor úgy elhord mindennek, hogy nem is nagyon hiszem el neki. Még a legkisebb dolgokot is összeveszünk. Engem pl nagyon zavar, hogy a kislányt még soha nem vitte sehová, nem tolta babakocsiban, nem tette tisztába, éjszaka egyszer sem kelt fel még hozzá. Megeteti néha azóta, hogy már nagyobb, ehet a "felnőtt" ételekből is. De még ez is nehezére esik, akkor inkább azt mondja, hogy menjünk be míg eszik, mert neki nincs kedve utána a gyereknek pl kezet mosni....

Szülés után 2x műtöttek nyőgyógy. daganattal, és persze nem lehetett szexelni....kb a fele várakozó időt várta ki, utána csak nyaggatott vele. Mostanra eljutottunk oda, hogy már egyátalán nem kívánom a szexet.....se vele, se mással.... És persze ez csak ront a helyzeten. De miért is kívánjam a szexet, ha minden nap csak bánt, szavakkal. Nem jó így és persze a kislány is sejthet valamit, nem akarom, hogy tönkre menjünk benne. Már el akartam menni egyszer, de akkor meg lelkiismeretfurdalást okozott azzal a mondatával, amit a gyereknek nyögött be, hogy nincs apád...nem vehetem el az apját, úgyhogy inkább maradtunk, de most minden rosszabb. Főleg hogy mindenért engem okol, ő természetesen nem hibás semmiben. Mit tegyek?

Légyszi segítsetek!!!