Hogy élted meg azt, hogy el akar hagyni az, akit szeretsz?

Ismét rá bukkantam Kedvesem hazugságaira, mint erre a levélre is.

Akkor kezdjük az elején, soha sem én akartam válni soha sem én voltam aki ezt szóba hozta, soha sem én voltam az aki porászon tartja és soha sem én voltam az aki össze vissza veri a feleségét mert valami neki nem tetszik és soha sem én voltam az aki hisztizik, persze ezt minek le írni , könnyebb sajnáltatni magát.

A lényeg nem a meg csaláson van , ha nem a függőségén napi szinten 4-5 óra F1 játék az sok szerintem egy nő sem bírná ezt elviselni egy házasságban, egy gyerekünk volt anno még elment reggel dolgozni haza jött játszott és ha nem gép akkor tv, de velem meg a gyerekkel nem törődött csak ha már kiharcoltam. Szerintem ez nem hiszti, ha nem figyelem felhívás, hogy én is vagyok törődj már velem is.

Mindegy úgy sem ismertek engem se meg őt se, de én se vagyok rabszolga, hogy egész nap csak az ő kedvét lesem.

"Minden rossz, amit teszek. Nem lehetek önmagam, mert az fáj. Ha igazat mondok az a baj, ha csinálni akarok valamit az, úgy érzem mint egy pórázon tartott kutya lennék. Az a baj, hogy ebbe nem megyek bele. És vannak a hisztik meg minden"

Ha akkor vagy önmagad amikor napi szinten csak tv meg gép előtt ülsz akkor tényleg nem versenyezhetek veled meg neked az a póráz, ha szépen meg kérlek van kedved velünk tölteni az időt, áááááá mindegy régen volt