Elválni önzőség gyerekkel?

Kedves kérdező az hogy mit tennél 30-40 évessen egy rosszkapcsolatban azt csak akkor tudod meg ha benne leszel szöröstül-böröstűl.

20 évessen én is a "pálya széléről" nagyon elememben voltam ha a gyereknevelési elvekről vagy épp társkapcsolati kérdésekről kellett elmélkedni, aztán az élet azt hozta hogy élesben közelről az elméletek valahogy máshogy müködtek.

Én férjént és apaként azt gondolom hogy önzőség a feleséget és a gyerekeket magukra hagyni egy válás miatt. Vagy nem eljutni addig, vagyis dolgozni a kapcsolaton.

#14 igazat szól. 20 évesen, amikor nem volt gyerekem én is nagy zseni voltam gyereknevelésben, házassági kérdésekben.

Aztán ahogy belekerülsz, már másképp látod a dolgokat. Most azt mondod így tennél, aztán ha benne leszel majd másképp teszel.

A kérdésre viszont: az én házasságomban ez a helyzet. Régebben sokat veszekedtünk a terhesség alatt, utána már annyira nem, esetleg olyan volt, hogy nem szólt hozzám a feleségem 1 darabig. Ezzel amúgy nagyon tudott bántani, nehezen viseltem, hogy hogy lehet valaki ilyen, hogy nem szól órákig (ha rajta múlt volna, akkor napokig is bírja). Aztán hullámzó volt. Voltak jobb időszakok, voltak rosszabbak. Igazán nagy veszekedések nem voltak azóta, hogy a gyerek megszületett. Ilyen sértődések csak. Viszont amikor úgy érzem, hogy "na, működhet ez" akkor újból vagy az jön bennem, hogy már nem tudom szeretni, vagy jön egy húzása, ami miatt szintén azt érzem, hogy "sosem lesz itt változás".

A gyereket amúgy mindketten nagyon szeretjük. Nem öljük egymást, vannak kisebb programok is. De igazából nem tudok a feleségemre életem párjaként gondolni. És tudom, hogy ő sem. A szex is nagyon ritka.

Úgy érzem fiatal vagyok ehhez, hogy boldogtalanul éljek. Viszont a gyereknevelés miatt azt érzem ez a kötelességem. Mindent félre kell tennem, csak a gyerek boldogsága számít. Az enyém már nem...

És tudom erre jönnek majd a válaszok, hogy "gyemge duma" stb. de ez így van. Hiszem, hogy a gyereknek így jó, hogy együtt vagyunk. Boldog.

#17 mert a gyerek mit lát óvodában, iskolában?

Van akiért csak az egyik szülő megy, apukát sosem látni. Van ahol el is váltak, van ahol csak simán apuka mindig dolgozik.

Na meg ott van a sok 40+ feletti szülő, akiknek nem azért lett gyerekük, mert maxom az intimitás, a gyengédség, a szerelem a kapcsolatban, hanem mert ketyegett a biológiai óra.

Összességében gyakoribb a megszokásból való együttlét. Persze sokan mondhatják, hogy "mi kiegyensúlyozott, boldog kapcsolatban élünk a párommal". De tényleg így van ez? Vagy csak ezt szeretné valaki saját magával elhitetni? Homokba dugja a fejét? Ha a párját megkérdeznénk az is ezt mondaná? Más (pl. a te) szemében is ezt jelenti a boldog élet? Vagy csak ők nem látják a fától az erdőt? Csak nyugtatják magukat ezzel? A megszokást hívják boldogságnak? Mert nyugi van? Mert nem csal meg? Akkor ez már boldogság?

Nem tudom kérdező hol jársz az életben, de az biztos, hogy az életnek nagyon árnyalt oldalai is vannak. Nálad csak az van "ha nem boldogok, váljanak el". De ez nem ennyi, ez nem ilyen egyszerű.

Majd megtudod