Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
A férjem mellett sokkal jobb és könnyebb volt az életem. Mit tegyek, fogadjam el, hogy már sosem lesz olyan? Vagy vannak még olyan férfiak, mint ő?
Házas voltam, elváltunk.
Most van valakim, szeretem is, mint embert, de sajnos egyre jobban rám nehezkedik az érzés, hogy mennyire nem nyújtja nekem azt, amit a férjem nyújtott.
Mit tegyek, inkább fogadjam el az új élethelyzetet, ne hasonlítgassak? Vagy inkább addig kéne keresnem míg valaki nem pótolja egy az egyben a férjemet?
Mivel biztos kérne valamelyik válaszoló példát, adok máris. Ha tönkrement a mosogatógép, a férjem megszerelte, rendelt alkatrészt, olcsóért jó volt megint. Most vagy újat kell venni, vagy annyiért kell szerelőt hívni, hogy már szinte megérné jobban újat venni.
Ha bármi nem működött nekem mobilon, laptopon, interneten, a férjem elintézte nekem.
Akkor ott vannak az utazások. Rendszerint a célállomás választása az én feladatköröm volt, mert én voltam aki jobban szeretett volna utazni, ő csak jött ahová utazni akartam. De amikor eljött a tényleg utazás, én olyankor már csak hátra dőltem. A férjem vezetett ha autós út volt, a férjem vezetett minket a reptéren ha repülős út volt. Ő halandzsázott a helyiekkel a szállásokon, éttermeken, tömegközlekedési helyeken. Ő intézett tényleg mindent utazáson.
Akkor ott a kaja. A férjem intézte a bevásárlást, ő volt aki sütött, főzött. Nekem egyáltalán nem kellett konyházni, max hideget csináltam magamnak, kávét főztem, teát, meg rámoltam a mosogatógépet, letöröltem a konyhapultot, de ennyi.
Mi van még... Ilyen apróságok, mint a cipekedés. Ha valahová a férjemmel mentem, sosem kellett táskát vinnem. Ő hozott táskát. Még a mobilomat is betehettem a zsebébe vagy a táskájába, ha még mobilt se akartam a zsebemben. Főleg nyáron, mikor nincs kabátzseb, csak rövidnadrágzseb szerettem semmit se magamnál tartani, még egy zsebkendőt se. Kabátba persze magamnál tartom a zsepit, mobilt.
Semmi nem változott. Önző voltál akkor is, most is. Nem szeretted, csak egy cseléd volt. A mostanit sem szereted, magad vallod be hogy nem tiszteled.
Alapvetően nem a másik szeretése a célod, hanem hogy folyamatosan kiszolgáljon - egy fix szerelő, sofőr, hordár. Ennyire senki nem foroghat maga körül, hogy ezt így elvárja, hogy a másik őérte éljen. Ez teljesen irreális, és pofátlan is. Egy társ nem szolga! És akik ezt elvárják, ugyanezt adniuk kellene, de az ugye nem. 😃
Valóban jó a #10-es, ezen én is jót derültem 🤣
Az én feleségem táskája úgy néz ki, hogy táskában táska, amiben még a sok kötelező női holmi mellett van még némi szatyorban szatyor is, szóval ja. Nekem gyanús, ha egy nőnél nincs táska... 😉
Kérdező, "kicsit" haszonleső vagy. Te nem társat, hanem egy kétlábon járó háztartási robotot keresel. Igaz, mentségedre szóljon, hogy ezt nem is tagadtad, az érzelmekről, emberi dolgokról egy szót sem ejtettél.
Őszintén szólva, engem is érdekelne, hogy miért váltatok el és ki kezdeményezte?!
3
Miért lenne bárki is vérig sértett?
Neked egy kapcsolat arról szól, hogy kiveszel belőle mindent amit az érdeked kíván, bele meg egy nagy 0-át teszel? Én ezzel azért nem dicsekednék...
Ha te ennyire tartod a saját partnered, hogy "hopp ugribugri, csináld meg gyorsan" és te meg csak úgy vagy mert azt hiszed miattad kel fel reggel a nap is, akkor én erre a gondolkodásmódra annyira nem lennék büszke..
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!