Szerintetek van az a fokú elhízás/igénytelenné válás ahol jogos ha az egyik fél elhagyja a másikat?

11, 70 kg hízás az már igencsak nagy probléma, és nem csak esztétikai. Én is voltam kövér, nem a szokásos álaggodalmaskodó szöveget nyomom.

A 15 kilót sem értem amúgy, azt is korábban el kellett volna "kapni".

Egy esélyt kap tőlem.

Vagy változtat ha nem akkor pár hónap és lépek.

Aztán majd szakítás után hirtelen elkezd fogyókúrázni...

Ő sem úgy kívánt meg, hogy dagi voltam és én sem őt.

Az emberek úgy jönnek össze ismerkednek meg, hogy először a külsőt látják...ha ez változik minden változik.

Én azért kifejezném újra, hogy a kérdező külön kitért egy olyan esetre, ahol a nő 15 kilót hízott (vélhetősem a kor és a lelassult anyagcsere) miatt, de megtartotta nagyjából az eredeti külsejét, és abszolút pozitívan nyilatkozott erről a jelenségről.

Nyilván nem fogunk örökké 20 évesnek kinézni és normális esetben ezt a társunk probléma nélkül tudomásul veszi. De nekem is van élményem arról, hogy egy teljesen egészséges, fiatal srác 85 kilóról 120-ra hízott a kapcsolatban. Nem gondolom, hogy kötelességem lett volna életem végéig tolerálni ezt.

Mi ugyan nem vagyunk házasok, de hasonló helyzetben vagyok. Valamilyen szinten baromi rosszul érzem magam, hogy "felszínes vagyok", de a párom olyan mértékben lehízott másfél év alatt, hogy nem nagyon vonz már. Megemlítettem, de természetesen én vagyok a szívtelen. Ebből a helyzetből nem is lehet jól kijönni. :(

36N

A testsúly változás miatti elhagyást , nos én felszínes dolognak tartom, de mindenkinek meglehet a maga véleménye.

Mi is, mióta együtt vagyunk öregedtünk, meghíztunk, aztán évek múlva lefogytunk az egészségünk miatt, és ugyanúgy szeretjük, kívánjuk egymást. Mi mi vagyunk, az érzelmeink egymás iránt nem változnak, nem változtak attól, hogy épp hány kilók voltunk/vagyunk, vannak e ősz hajszálaink, ráncaink, a vonzalom is ugyanúgy megmaradt.

Lehet lepontozni, de ez a vélemènyem. Aki ilyen külsőségek miatt elhagy, az sosem szeretett igazán önmagadért.