Én lennék a hibás ?

33 éves férfi vagyok. A feleségem 28 éves. 10 éve ismertük meg egymást. Én egy határszéli faluban lakom, azonban az agglomerációban találtam akkor munkát. Én akkor egy munkás szállón laktam, ő a szüleinél. A szülei nagyon tehetősek sokat voltam itt, majd szépen lassan ide költöztem mondván legyünk együtt sokat.

Ennek a vége az lett, hogy eljegyeztem, elvettem a feleségül és azóta is itt élünk.

A feleségem borzasztó féltékeny, ebből sok vitánk is lett. Alapvetően nem vagyok házasságtörő típus és mivel távol vagyok a gyermekkoromtól itt barátom se nagyon van. Volt egy időszak amikor egy lánnyal barátkoztam aki házas, semmi rossz szándék nem volt, azonban a feleségem tiltotta. Utána volt, hogy céges buliban voltam és ott is hisztizett, hogy ki van ott, ha kolléganő is volt akkor képeket kellett küldenem, szóval ilyenek.

Sajnos azt éreztem az elmúlt időben, hogy nem tisztel engem.

A lényeg, hogy meguntam ezt és az itt lakást is ezért közöltem, hogy albérletbe akarok menni első körben vele.

Ő erre közölte, hogy biztos nem fog, mert ő gyereket akar és itt semmit sem kell fizetnünk ( a szobájában élünk ) és én nem tudnék egy gyereket felnevelni a fizetesemböl ha albérletbe megyünk. 400 ezer forintot keresek ő pedig kb 600at.

Azt mondta hogy lakjunk itt tovább 1-2 évet és akkor lesz gyerek és az apja majd vesz egy lakást nekünk vagy akármi.

Ezzel azt érzem megölte a házasságom. Úgy érzem nem tart engem semmire. Mondtam neki, hogy nekem ez olyan, mintha az apjának vállalnék gyereket, mivel én képtelen vagyok családot fenntartani.

Most azzal vádol, hogy én itthagyom, ezért fogunk elvállni.

Én azt is mondtam neki, hogy sosem laktunk külön ezért illene kicsit kiismerni a másikat mielőtt gyereket vállalunk, majd utána ha születik egy gyerek és nem jövünk ki anyagilag akkor meglátjuk, hogy elfogadjuk e a segítséget. Alapvetően en nem akarok egy ilyen házasságban gyereket.

Jelenleg itt tartunk. Én holnap megyek átvenni a kulcsokat.

Sajnos ezek miatt mondtam neki, hogy nem akarom hogy jöjjön már. Nem érdekel. Teljesen azt érzem, hogy jobb lesz egyedül.

Sokszor nem voltam önmagam, mivel én Alapvetően olyan vagyok, ha valaki hajnalban segitseget kér tőlem, akkor megyek. Ő pedig mindenért velem veszekedett. Ha munka miatt korábban kellett mennem vagy tovább maradnom akkor egyből. Ez a barátom is volt hogy hívott, mert a férje beteg lett és neki nincs jogsija ezért el kellett volna vinni az ügyeletre. Én nem vettem fel a telefont, mivel tudtam, hogy itt fog ugatni, hogy minek hívogat engem idegen nő. Ez miatt nyilván a barátságom is off.

Véleményetek? Szerintetek hibás vagyok ?