Tényleg én lennék a hibás?

A barátommal 8eve vagyunk együtt. Rólam tudni kell, hogy gyerekkoromban sosem volt rendes születésnapom, még egy nyamvadt tortát sem tudott venni nekem anyám. Ezért (is) világ életemben utáltam a szülinapjaimat. Ezt persze a barátom is tudja.

Holnap lesz a 31.szuletesnapom, és kiderült, hogy idénre sem tervezett semmit. Se ajándék, se torta, semmi. Holott tudja, hogy mennyire bánt, hogy gyerekkoromban ezt sem kaptam még, és szeretnék szép születésnapot (erről sokszor beszéltem már neki). És amióta együtt vagyunk így telik el minden születésnapom, maximum aznap rogtonoz egy közös vacsorát és ennyi.

Ez baromira elszomorít, úgy érzem, hogy sosem fog eléggé szeretni valaki ahhoz, hogy örömet akarjon nekem okozni.

Ezt el is mondtam neki, erre az volt a reakció, hogy akkor majd nem dolgozik és lesz ideje ilyenekkel foglalkozni. Tényleg stresszes és leterhelt a munkája miatt, de nekem azt ne adja be senki, hogy egy tortát akkora dolog rendelni telefonon.

Erre az a válasz, hogy neki nem ezen jár az esze napközben stbstb.

Pedig amúgy a hétköznapokban jól elvagyunk, de ilyenkor mindig eszembe jut, hogy én ebben a kapcsolatban sosem fogom megkapni azt a törődést, amire vágyom.

Szerinte tulreagalom, ez csak egy nap, neki ne is vegyek tortat stb. Mondom nem érted, hogy nem a tortán van a hangsúly, hanem az egymásra odafigyelesen?.. de szerinte én hisztizek, nem vagyok képes megérteni, hogy magára sincs ideje, nemhogy tortát rendelni.

Ja és akkor ma apumat meglátogattuk, mert a nővérének ma volt a halalnak az évfordulója, így úgy gondoltam, hogy mellette kell lennem (közel álltak egymáshoz). Erre a barátom reakciója: nagyon jó, hogy megint itt kellett lenni, megint nem volt időm pihenni meg magammal foglalkozni.

Teszem hozzá, sokszor épp ő mondja, hogy látogassuk meg apámat, mert szereti és igényli a társaságát.

Mondom mondtam, hogy nem muszáj jönnöd, erre a válasz: "de ha már megígértem, akkor megyek"...

És most tök rossz itthon a hangulat, szerinte én nem vagyok figyelemmel a másikra. Én meg csak nézek, hogy annyit szerettem volna, hogy egy nap én legyek a fontos, ne más...

Ja, és még megkérdezte, hogy mit főzök holnap. Mondom biztos nem fogok semmit.

Erre "hát jól van".

Most tényleg én vagyok az ilyen h.lye aki nem érti meg a barátját? Mert úgy érzem, hogy teljesen üres fülekre találok.