Elváltak, ti miért váltatok el? Mind a ketten egyetértetek az okában és mindig is tudtátok, hogy nem passzoltok?

Jól működött, 7 éve együtt voltunk már, mikor összeházasodtunk, majd 19 hónapig voltunk házasok.

Igazából boldogok voltunk az esküvő is csodálatos volt, de elmúlt az érzés.

28 évi házzaság után hagyott el a volt feleségem.

Annyi volt a bűnöm,hogy volt egy betegségem amiből még most sem tudtam teljesen felépülni.

Ennek már lassan 3 éve.

Amig én betegen nyomtam az ágyat ő más pasi ágyában nyomta.

Paszoltunk egymáshoz van 3 gyerekünk akik már felnőttek de közbe jött a betegség.

Nem értetünk egyett a válás okairól és a gyerekek sem már másfél éve,hogy itt hagyott bennünket azóta nem látta gyerekeit.

És szerintem nem is érdekli,hogy mi van velük.

Jobban érdekli az új egészséges pasija.

Igaz a mondás azon része,hogy a házastársad váláskor ismered meg.

Mi "csak" élettársak voltunk, 15 évig. Kapcsolatunk 13. évében már mondta a drága, hogy nem tudja, hogy folytassuk-e vagy sem. (Ő L én F).

Én kértem, hogy beszéljük meg, mondja ki, hogy szerinte mi nem stimmel, minek kellene másképpen lennie, mi hiányzik neki ahhoz a feelinghez, ami a kapcsolatunk elején volt, stb. Csak nyimmegés nyámmogás, nemtudomozás, majd egy időre hazaköltözött az anyjához. Na akkor kellett volna kiraknom, mint macskát szarni, de ehelyett szinte elvárta, hogy én otthon egyedül várjak rá, amíg eldönti mit is akar. Sajnos az akkori önbecsülés-szintem nem tette lehetővé, hogy ezt kikérjem magamnak. Aztán két évre még visszajött hozzám, de már bennem sem épült vissza a bizalom teljesen.

Aztán két évre rá, hogy visszajött, végülis magyarázat és minden különösebb indok vagy megbeszélési szándék nélkül elment. És nem egy másik pasi karjaiba, hanem az anyjához.

Ennek 9 éve, én össz-vissz annyit tartok felróhatónak őneki, hogy képtelen volt egyenesen kommunikálni, holott bennem megvolt a szándék és a hajlandóság. Nem is azzal bántott meg, hogy "szakított", hanem azzal ahogy tette.