Ebben a helyzetben jobb lenne elválni?

A történet röviden annyi, hogy megismerkedtünk a férjemmel 10 éve, nehezen indult, de végül össze jöttünk és egyszerűen csak haladt előre az életünk. Pár év múlva összeházasodtunk, jöttek a gyerekek, ház, közös cég stb. Soha nem volt nagy szerelem és sokszor veszekedtünk, de valahogy nem gondolkoztunk el közben, hogy nem kellene együtt lennünk.

Mostanában viszont többször felmerült, főleg bennem. Egyszerűen már napi szintűek a veszekedések, már azzal idegesítjük egymást, ha egy légtérben vagyunk, semmi kapcsolat nincs már köztünk csak együtt élünk, mint a lakótársak és együtt neveljük a gyerekeket.

A válást nem lenne nehéz megoldani, hitelmentes házunk van (az enyém és a gyerekeké maradna, mert egy lakás árából vettük, amit én kaptam a szüleimtől), ő pedig elköltözne az anyjához (ahol egyébként nagyon szeret lakni, ott lakott pár évvel ezelőttig és nem is igazán akart elköltözni, azt akarta, hogy mi is ott lakjunk), ami csak pár utcányira van tőlünk egy kisvárosban. Mindketten viszonylag jól keresünk, nagyjából ugyanannyit, itthonról dolgozunk.

Csak a gyerekek miatt nem tudom, hogy mi legyen, kicsik még. 2,5 és 1 évesek. Nem tudom, hogy milyen lenne nekik, ha elvált szüleik lennének, de abba sem vagyok biztos, hogy jót tesz nekik az állandó veszekedés. Viszonylag fiatalok is vagyunk még, férjem 35 éves, én 28, de egyikünk sem szeretne másik kapcsolatot, nem ezért válnánk, hanem mert egymást nem bírjuk elviselni.

Ti mit tennének ebben a helyzetben? Együtt maradnátok a gyerekek és a közös élet idillje miatt úgy, hogy inkább nem szólnátok egymáshoz és nem lenne semmilyen kapcsolat, vagy válnátok?

Köszönöm a válaszokat!