Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Megrázó találkozásom volt egy régi exemmel. Elmesélem. Kérlek nyugtassatok meg, hogy a józan érvek fontosabbak, mint az érzések, egy ilyen helyzetben. Szerettem őt, de jobb külön, nem? Amúgy is ő szakított, nem volt esélyem...
Összefutottam ma az exemmel véletlenül, de ott ragadtunk egymás társaságában. Meghívtam hát egy kávézóba, és órákig beszélgettünk, mielőtt elköszöntünk.
Azt leírom, hogy nem egy friss történet a miénk. Ő még alig jött ki a gimiből, mikor összejöttünk. Én azért idősebb vagyok nála pár évvel. Körülbelül három évet jártunk, nagyon szép emlékeim vannak a kapcsolatunkról. Aztán szakított velem, amit megközelítőleg egy újabb három év volt kihevernem. Utána nagyjából még három év eltelt, hisz kb. 6 éve szakítottunk.
Nagyon szerettem őt akkoriban, ezért még ilyen sok év után is megrázó volt őt újra látni. Sokkal felnőttesebb, "idősebb" lett az arca a 6 év alatt, de közben meg néha azt éreztem, mintha 1 perc sem telt volna el, mióta utoljára láttam őt. Szinte szürreális élmény volt.
Nem olyan sokkal a szakításunk után összejött valakivel, aki ma már a férje. És még valami. Épp 7 hónapos terhes. De jól állt neki a kismama lét. Első gyermekét várja. Nekem nincs, és nem is szeretnék gyermeket, ami újabb mutatója annak, hogy jó, hogy szakítottunk.
Mesélt az eljegyzéséről, az esküvőjéről, meg hogy hogyan tudatta meg a férjével és a családtagjaival, hogy gyermeket vár. Csak csacsogott, csacsogott, de jó volt hallgatni. Nekem nem sok mondandóm volt, de mi mindig is így működtünk. Ő beszélt, én hallgattam. Amúgy ez volt az egyik szakítóoka: hogy velem nem lehet beszélgetni, sosincs mit mondanom. Hát, ez van. Nem baj, hogy vége. Így kellett lennie, így a helyes.
Csak közben meg mégis olyan szomorú a beteljesületlen szerelem. Én tényleg nagyon szerelmes voltam belé, ő volt az egyetlen igazi nő az életemben, akihez komoly érzelmek fűztek. Bár gyereket nem akarok, de az esküvőn lettem volna a férje a helyében, csak egy kicsit.
Még mindig gyönyörű nő, 6 évvel idősebben, kismamaként is. Szinte szeretem még mindig, pedig az lehetetlen, hisz 6 éve nem láttam.
Ennyi. Marad a puttonyban, mint megannyi szép élmény, szép találkozás. Némi nosztalgia, visszavágyás. Eljátszogat az ember a gondolattal: mi lett volna, ha..., mi lenne, ha?.... Az élet
megy tovább.
“Találkozás egy régi szerelemmel”
Ennyi. Ez a találkozás is szép visszacsatolása az életnek. Egy ki ajándék. Eljátszogatsz a gondolattal, aztán, ahogy írtam: az élet megy tovább.
.
Találkozás egy régi szerelemmel
Találkozás egy régi szerelemmel,
Nem tudni mért, de mindig megható…
Idővel mindent másképp lát az ember,
De az, hogy szép volt, nem vitatható.
Hiába nézem ellenséges szemmel
A változást, mi rajta látható.
Az ember áll és megszólalni nem mer,
Van szerelem, mely nem gyógyítható.
Jöjj, néhány órás napsütés,
Még kell, hogy egyszer együtt járjunk!
Még vár a nagy beszélgetés,
Tán kiderül végre, mi volt a hiba minálunk.
Jöjj, néhány órás napsütés,
Sok régi témát megtalálunk.
S a búcsú újra oly nehéz,
Mint ahányszor idáig váltunk.
Találkozás egy régi szerelemmel,
Rossz randevú,
De megbocsájtható.
Egy torz mosollyal búcsút int az ember,
Miközben érzi, sírni volna jó.
Nekem is fájna. Ez természetes.
De gondolj arra, hogy vele úgysem működne. Mással még lehet fog.:)
Nem vagy egyedül ezekkel az érzésekkel 😔
Vannak érzések, amik sosem múlnak el,csak az ember megpróbálja eltemetni magában.
Amikor már csak nagyon picit izzik a parázs, nem foglalkozik az ember vele. De ha odateszed az ujjad, ugyanúgy fáj, mint amikor még láng volt.
Legjobb elkerülni az ilyen helyzeteket.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!