Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Megrázó találkozásom volt egy régi exemmel. Elmesélem. Kérlek nyugtassatok meg, hogy a józan érvek fontosabbak, mint az érzések, egy ilyen helyzetben. Szerettem őt, de jobb külön, nem? Amúgy is ő szakított, nem volt esélyem...
Összefutottam ma az exemmel véletlenül, de ott ragadtunk egymás társaságában. Meghívtam hát egy kávézóba, és órákig beszélgettünk, mielőtt elköszöntünk.
Azt leírom, hogy nem egy friss történet a miénk. Ő még alig jött ki a gimiből, mikor összejöttünk. Én azért idősebb vagyok nála pár évvel. Körülbelül három évet jártunk, nagyon szép emlékeim vannak a kapcsolatunkról. Aztán szakított velem, amit megközelítőleg egy újabb három év volt kihevernem. Utána nagyjából még három év eltelt, hisz kb. 6 éve szakítottunk.
Nagyon szerettem őt akkoriban, ezért még ilyen sok év után is megrázó volt őt újra látni. Sokkal felnőttesebb, "idősebb" lett az arca a 6 év alatt, de közben meg néha azt éreztem, mintha 1 perc sem telt volna el, mióta utoljára láttam őt. Szinte szürreális élmény volt.
Nem olyan sokkal a szakításunk után összejött valakivel, aki ma már a férje. És még valami. Épp 7 hónapos terhes. De jól állt neki a kismama lét. Első gyermekét várja. Nekem nincs, és nem is szeretnék gyermeket, ami újabb mutatója annak, hogy jó, hogy szakítottunk.
Mesélt az eljegyzéséről, az esküvőjéről, meg hogy hogyan tudatta meg a férjével és a családtagjaival, hogy gyermeket vár. Csak csacsogott, csacsogott, de jó volt hallgatni. Nekem nem sok mondandóm volt, de mi mindig is így működtünk. Ő beszélt, én hallgattam. Amúgy ez volt az egyik szakítóoka: hogy velem nem lehet beszélgetni, sosincs mit mondanom. Hát, ez van. Nem baj, hogy vége. Így kellett lennie, így a helyes.
Csak közben meg mégis olyan szomorú a beteljesületlen szerelem. Én tényleg nagyon szerelmes voltam belé, ő volt az egyetlen igazi nő az életemben, akihez komoly érzelmek fűztek. Bár gyereket nem akarok, de az esküvőn lettem volna a férje a helyében, csak egy kicsit.
Még mindig gyönyörű nő, 6 évvel idősebben, kismamaként is. Szinte szeretem még mindig, pedig az lehetetlen, hisz 6 éve nem láttam.
Nehéz helyzet. Egy időben én például vágytam arra, hogy újra találkozzam vele. Ő szakított de valahogy vissza akartam volna szerezni. Nem olyan sok ideje. Lassan másfél éve mentünk csak szét.
De mára már felfogtam és elkönyveltem, hogy semmi esély arra, hogy minden a régi legyen. Közel 5 évet voltunk együtt. Jó volt meg minden.
De mostanra már tudom, hogy ennek így kellett lennie. Rám is inkább jobb hatással volt ez mintha együtt maradunk. Úgyis kezdett romlani a dolog.
Egy szó mint száz, fáj... Az emlékek örökre megmaradnak. Csak tudni kell rájuk jól emlékezni. :)
Offtopic. Ugyan itt egy 22 éves férfi szívesen beszélgetne 18-22 éves hölgyekkel. Csak beszélgetés! S nem, nem szexchat vagy ilyen butaságok. Csak beszélgetés. Nem igazán van akivel tudnék. Meg ki tudja. Ki is alakulhat bármi.
(Ui.: barna szem, barna haj. 173 magas, 77kg. Nem, nem kövér. De nem is vékonyka.)
Köszönöm annak aki esetleg írna és kedve lenne beszélgetni. :)
A kérdezőnek pedig kitartást! Nehéz játék az élet, de tudd, hogy jó lesz! Tudd, hogy neked is ott van a világban a megfelelő ember! :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!