Miert ilyen nehez valakinek anyit mondani talalkozas utan, hogy nem vagy az esetem, bocsanat?

Valószínűleg gerinc, empátia, és őszinteség kérdése. A legtöbb ember azt hiszi, hogy a kegyes hazugságokkal segítenek a másik önbecsülésén, és nem alázza meg őket, és nem jutnak el arra a pontra, hogy az efféle kegyes hazugság inkább csak ront, és érthetetlenné teszi a kommunikációt.

A másik oldalról meg... vannak olyanok, akik nem tudják elfogadni azt, hogy a "nem vagy az esetem" egy létező, érvényes álláspont.

Ha valaki ennyit, nem képes közölni, hogy "bocs, de nem egymást keressük, de köszönöm a randit". Azt csak saját magát minősíti.

Örülj, hogy megszabadultál tőle hamar!

@1

Az a számonkérés nem véletlenül van. Nem tudom, miért nem lehet egy korrekt, értelmes választ adni arra a kérdésre, hogy "miért nem vagyok az eseted". Semmi számonkérés nincs benne, pusztán rohadt jó lenne tudni, hogy min kéne változtatnom a külsőmön, hogy ne ez legyen a sablonválasz minden próbálkozásom után, és ne csak annyit tudjak tenni, hogy a kezemet széttárom nagyokat lesve, hogy "na most akkor mi a fszom van".

Na pont az ilyenek miatt, mint az utolsó, utálatos ez a téma.

Azt nem bírja az emberek kis agya felfogni, hogy vagy van elsőre szikra és megfog valami a másikban, vagy nem. Ha nicns,a z nem azért van, mert igéyntelen vagy vagy unalmas, csak egyszerűen nem tűnsz ki a másiknak a tömegből. Ennyi. Nem lehet ezt értelmesebben elmagyarázni. Nem kelette fel a figyelmet a másik, nem illenek össze és kész.