Válást fontolgató férfiak, ti hogy birkóztók meg a gondolattal, hogy ha elhagyjátok a feleségeteket,akkor más férfi esetleg ráhajt?

Utoljára az óvodás kisfiamtól hallottam, hogy "nem akarok játszani a dömperrel, de cipelem magammal, mert ha lerakom, más elveszi".

Mikor tervezel felnőni?

N38

A birtoklási vágy a férfiaknál nagyon erős. Gyakorta házasodnak is/gyereket is csinálnak csak birtoklási vágyból.

Exem pláne betegesen féltékeny volt.

De a kapcsolat nekünk sem ment. Mindig lenézett és másokra vetített ki a hálóját, nem kellettem neki, de a féltékenysége miatt nem lépett le, ígérgetett nekem fűt fát.

Nálunk az lett a vége hogy a kapcsolat maga, már tarthatatlan volt, egy éttermi vacsoránál megbeszéltuk hogy vége (eljegyzést bontottunk)

Másnaptol én kerestem vigaszt mert iďegileg nem bírtam.

Ő érezte hogy leléptem, pasizok, előjött belőlel a féltékenységi őrület.

Én simán kinyomtam a telot es csak annyit mondtam most en is azt csinálom veled amit te velem eddig tettel.

Azon a napon gondolom megőrült.

De másnaptol mar le tudta velem zárni teljesen. Elkonyvelte hogy megcsaltam. (Amugy nem csaltam meg..), és nem keresett többé.

Én hüledezek amugy a legjobban hogy annyira nem akart mar engem ill velem a kaocsolatot, hogy ezért önmagát is képes volt leküzdeni. Én nem lennék erre képes az biztos.

"Önmagunk ellen küzdeni a legnagyobb küzdelem, önmagunkat legyőzni a legnagyobb győzelem"

Szóval így.

*Habár mi ugy szakítottunk, hogy egyikünknek sem volt szeretője.

Exemnek csak flörtjei voltak, meg talonban tartottjai. Amik évek alatt engem felőröltek. Ezért kapta tőlem azt az ominozus mondatot.