Meddig türje egy férfi a szülés utáni depressziót, amit nem akar a nö kezeltetni?

Feleségem soha nem akart gyereket. Más tervei voltak. Amit vettünk lakást, az egyik szobából irodát alakított ki. Amikor még üresen bárki mondta, hogy babaszoba, javított, hogy dolgozószoba. Aztán elkezdödött a “mikor lesz gyerek, illene már”, stb kánon a szülei, az enyémek, az összes barát, szomszédok, kb minden élö, mozgó ember részéröl. A szüleink is babázni akartak, mondjuk az enyémektöl ezt nem hittem el, mert középsulis korom óta egyedül éltem amíg ök utazgattak (a mai napig ezt csinálják, itt is élnek, ott is). A szülés után kiderült, hogy egyik nagyszülö sem kiváncsi a gyerekre, segítség nulla! Az ö szülei 3 év alatt 10 alkalommal voltak nálunk, nekünk kell utánuk rohanni. Pedig nekünk nincs autónk se, nekik meg kettö is. Az én szüleim el se jöttek megnézni amikor született, csak fél éves korában. Azóta találkoztunk 3 alkalommal. Mindegyik délre érkezik, 16-kor megy. Segíteni semmit.

Nagyon sokat foglalkozom a gyerekkel, mert a feleségem kezdetektöl ki van bukva. Ordít, bög, stb. Azt várná hogy adjam fel a munkahelyemet a gyerek miatt. Akkor miböl élnénk? A barátaimat, hobbikat már feladtam, nem járok 3 éve sehova, nem is beszéltem senkivel azóta. Azt kiabálja a feleségem, hogy mi eröltettük rá a gyereket és a mi hibánk minden. Föleg a nagyszülöké. Mert az igéretekkel ellentétben nem segítenek. Szerencsére a gyerekkel nem bánik rosszul, inkább rajtam csattan az ostor, rajtam tölti ki a dühét. Egyrészt örülök, másrészt már nem nagyon bírom, ki vagyok készülve. Nem tudom mit tegyek, meddig csináljam még ezt? A gyereket nem bíznám rá egyedül az biztos, amilyen bolond tud lenni. Meg el is tiltaná tölem az tuti.