Meddig türje egy férfi a szülés utáni depressziót, amit nem akar a nö kezeltetni?

Ebben a történetben mindenki egy önző idióta barom, már bocsánat. A nagyszülők erőltetése gusztustalan, te sem vagy normális, mert gyereket csináltál neki, és ez a nő sem, mert inkább szült, csak ne csesztessék ahelyett, hogy az egész pereputtyot kivágta volna a fenébe az idióta szüleivel együtt. És most az idióta nagyszülők, az idióta férj és az idióta feleség miatt szív egy szerencsétlen, ártatlan gyerek. Gratulálok.

De ebben a történetben még így is te tűnsz a legnormálisabbnak, szóval legalább te tedd félre az egódat, fogd a gyereket, válljatok el, és neveld fel egyedül tisztességesen, szeretetben. Ennek a nőnek úgysem kell.

Annyit még hozzátennék, bár nem válasz a kérdésedre (arra nem is nagyon lehet válaszolni), hogy tényleg iszonyatos teher és nagyon toxikus ez a társadalmi-családi nyomás, hogy az egyénnek meg egy párnak hogy kell viselkednie, meg mikor mit kell csinálnia. Menj férjhez, különben gáz vagy. Szüljél gyereket, különben gáz vagy. A hülye anyósék mindig nyomják, hogy mikor unokázhatnak már, de ez csak egy jóindulatnak álcázott nárcizmus, semmi más. Az én anyám is magasról xarik az unokájára, csak addig ment a bsztatás, amíg meglett a gyerek (nővéremé), merthogy az "kell", de amúgy nem szívesen foglalkozik vele.

A 21. században vagyunk, nagyon nagyon meg kéne már tanulnia a társadalomnak, hogy nem szólunk bele mások magánéletébe.

Másfelől meg a feleséged is elég fura jellem, amiért hagyta magát. Én sem akarok gyereket, és hatszáz ismerősöm se tudna rábeszélni, hogy gondoljam meg magam. A gyereket maguknak csinálják a szülők, nem a külvilágnak. Az se túl jó duma, hogy nem segítenek neki a nagyszülők. Igen, azok is balfszok, de nagyon sok szülő van, akik semmi külső segítséget nem kapnak rokonoktól.