Hogyan lehet ebből kilábalni? Megmenthető még a házasságunk?

Soha nem gondoltam, hogy idáig juthatunk. Életem szerelme a férjem, sokáig kerestük egymást. Lassan 7 éve vagyunk együtt, 2,5 éve házasságban. 7 hónapja megszületett a kisfiunk. Terveztük, vártuk, az egész család szeme fénye. Az eleje nagyon nem volt egyszerű (brutál hasfájás, átsírt éjszakák), mostanra rendeződtek a dolgok. Mégis nyomorultabbul érzem magam, mint valaha, gyanús, hogy belecsúsztam a szülés utáni depresszióba. Egyáltalán nem vagyok karrierista, de mostanra érzem azt, hogy kezdek megzavarodni itthon, hiába sétálunk, járunk ide-oda. Viszont erről nem tudok beszélni se a férjemmel, se senkivel. Azt érzem, hogy mindenki a környezetemben a szuperboldog anyukát várja tőlem, hiszen a kisfiunk egészséges, ügyes, boldog, akkor mégis mi bajom lehet? Egyébként is bezárkózó, magamba forduló típus vagyok, de most 2 napja csak élünk egymás mellett és ellátjuk a babát, alig van köztünk kommunikáció. Aki volt hasonló helyzetben, mi/ki segített? Elnézést, hogy kisregényt írtam, de (titokban) sírva kelek fekszem több napja és már kiírni is segített kicsit...