Mit tegyunk, ha tonkre ment a hazassagunk? Fiatalok vagyunk, gyerekek vannak, de nem latom a kiutat

Bírom mikor valaki meg akarja menteni a házasságát, de oda írja párkapcsolati tanácsadó kizárt :D

Ha valóban meg akarjátok menteni akkor érdemes szakembert keresni,és nem a gyakori önjelölt szakembereire hallgatni.

De ti tudjátok!

tanácsadó miért nem jöhet szóba?

amúgy mi a sérelem? az se mindegy.

nézzétek meg:

[link]

Itt a válaszok 90 %-a arra buzdít általában, hogy ha egy picit is elromlik valami dobd el. Ez alapján tényleg nem itt van a legnagyobb esélyed megkapni a csodaválaszt.

Látatlanban, ismeretlenül, ráadásul nem szakemberként tényleg nehéz használható tanácsot adni. Amit magatoktól meg tudtok tenni az szerintem az, hogy a gyerekeket lepasszoljátok 1-2 napra, vagy akár csak egy délután-estére, és leültök ketten megbeszélni ezt nyugiban. Először is tisztázzátok, hogy megoldást kerestek, megjavítani szeretnétek a házasságot. Biztosítsátok egymást a szeretetetekről. Ezután pedig gyűjtsétek össze az összes sérelmet, és mondjátok el egymásnak. Ne egymás fejéhez vágjátok, ne egymásra kontrázzatok, hanem mondjátok el, hogy mi esett rosszul, mi bántott meg titeket az elmúlt évek alatt. Nagyon fontos az "én-kommunikáció", ne vádaskodás legyen ("cserben hagytál"), hanem az legyen hangsúlyos, hogy neked hogy esett ("én akkor úgy éreztem, hogy egyedül maradtam, és ez rosszul esett mert..."). A válaszaitok pedig ne csak védekezésből és visszatámadásból álljanak, hanem a másik megértéséből, bocsánatkérésből (legalább azért, hogy megbántottátok a másikat), és annak megmagyarázásából, hogy mit miért tettetek. ("Sajnálom, hogy rosszul esett, bocsáss meg, hogy ilyen helyzetet kellett átélned. Én azért tettem ezt akkor így, mert én magam is bizonytalan voltam...stb.") Amik pedig itt elhangoznak, és megbeszéltek, az tényleg kerüljön megbocsátásra. Ne "elfelejtsétek", mert szerintem az nem lehetséges így parancsra, hanem tiszta szívetekből, őszintén bocsássatok meg egymásnak, és a sérelem történetébe kerüljön bele az a mozzanat is, hogy bocsánatot kértetek érte, majd pedig megbocsátottátok. Ezáltal a sérelem már nem gyengíteni fogja a kapcsolatot, hanem a sérelem és a megbocsátás együttes tudata erősíteni, stabilabbá tenni. Ne csereberéljetek, alkudozzatok, versenyezzetek, hogy kinek mennyi sérelme van, ki mit "érdemelt meg", mert ő is megsértette a másikat, hanem mindent egyesével bocsássatok meg egymásnak. Ez egy kooperatív "játék", nincsen egyedi vesztes, vagy győztes, vagy együtt nyertek, vagy mind a ketten veszítetek.

Ezen kívül emlékezzetek meg azokról a dolgokról is, amiket viszont még mindig tiszteltek, szerettek a másikban. Ha meg tudtok bocsátani egymásnak máris könnyebb lesz elkezdeni, mert azt mind a ketten nagyon tisztelhetitek egymásban. Ezen kívül biztosan vannak más (akár egészen aprónak tűnő) dolgok is (mint például, hogy hogy bántok a gyerekekkel, hogy teljesítetek a munkában, figyelmesség, kedvesség, becsületesség, stb.) Aztán pedig keressétek meg azokat a dolgokat is, ami kettőtöket jellemez, vagy ketten értétek el, és büszkék vagytok rá. Amiért magatokat, mint párt szeretitek.

Végül pedig, ha ezt sikerül megoldani, tegyetek azért, hogy ez így is maradjon. Minden egyes nap érte tegyetek, és soha ellene. Ha mégis valami sérelem születne megint (mert elkerülhetetlenül fog), oldjátok meg minél hamarabb, bocsássatok meg egymásnak, akarjátok megérteni egymást, és ne halmozzátok fel a problémákat. Ne felejtsetek el a két gyerek mellett férfi és nő lenni, pár lenni, szeretni és tisztelni egymást, törődni egymással és a kapcsolatotokkal, mert ti is mindketten, és a gyerekek is megérdemlik.

Mivel ez nem szakvélemény lehet még többet segít, ha kerestek valamilyen könyvet, cikket a témában, sok mindent megvilágíthat egy-egy ilyen pszichológiával foglalkozó írás. Olvassátok el mindketten, beszéljetek róla, ha olyan, alkalmazzátok. Bár szabadon gyakoroljuk, az emberi kapcsolatokhoz nem feltétlenül értünk, nem ismerjük sokszor magunkat sem, nem hogy azt, hogy hogy kell megismerni a másikat, vagy hogy működik jól egy párkapcsolat. Ahhoz viszont, hogy örömmel maradjunk benne a házasságban míg a halál el nem választ, nem árt tudatosan (is) foglalkozni vele. Van már tudatos táplálkozás, tudatos vásárlás, szerintem a házasság, a család - ami a legnagyobb befolyással van az életünkre (mármint, akinek van) - is megérdemel ennyit.

(Ezért lehet nagy segítség egy párkapcsolati tanácsadó is, mert ő aztán biztos ért ezekhez a problémákhoz, a munkájához tartozik, rutinja van benne.)

Nagyon becsülendő, hogy szeretnétek megjavítani a házasságotokat, sok sikert hozzá! Szerintem ha szeretet van, csak sok a sérelem, egyszerűbb eset, mintha szeretet nincs (vagy épp már szeretet sincs), és még meg lehet javítani. Az is lehet, hogy ez az egész egy picit túl gyors volt, még sem magatokat, sem egymást nem tudtátok igazán megismerni, mire már teljesen új helyzeteket kellett megoldanotok a gyerekek miatt. Lehet csak pont a gyerekek miatti "átmeneti" időtartam ez, mert ők kötik le az energiáitokat, nem jut egymásra, fáradtak, ingerlékenyek vagytok, elvesztek egymás mellett. (Ha ezért is van, akkor is meg kell oldani, mert sokára nőnek fel azok a gyerekek...)

Sok sikert, kitartást kívánok nektek az egymásra találáshoz, és utána boldog, teljes, békés életet!

Ha a gyerek köhög, fáj a foga elviszed egy hozzá értő emberhez vagy közöd, hogy kizárt?

A párkapcsolat pont olyan tudomány, szakértelmet igényel. Addig már eljutottatok, hogy keresitek a megoldást ami önmagában már egy tok jó dolog :-)

Lépjetek tovább és használjátok az IKEA-ás szekrényhez adott összeszerelési tanekoztatót, ami jelen esetben egy külső szakember.