Hogy vészeltétek át a válás?

Azt az időt most pluszban a gyerekeidre tudod fordítani. Igaz, a gyerek nem pótolja a szerető férfit (ahogy fordítva sem persze), de van időd újrakezdeni. Most fókuszálj csak saját magad fejlesztésére, boldogságára és a gyerekeidre. Majd az idő enyhülést hoz és változásokat.

2-es vagyok. Természetesen ezen tudnak segíteni a barátok, szülők, testvérek. Ha ezek közül senkihez nem tudsz fordulni, akkor egy jó pszichológusra van szükséged.

Ne akard megúszni a gyászt. Tök normális, hogy sajnálod magad és elbújnál a egy időre. Beszélgess sokat a barátaiddal, sírj, hallgass zenét, ami helyetted elmondja, vagy menj sokat futni... szóval dolgozd fel szép lassan. És nem baj, ha a gyerekek látják, hogy szomorú vagy, legyél velük is őszinte, hogy mi miatt (és hogy nem nekik szól!!!). Valószínűleg ők is szomorúak, ami szintén teljesen normális. Idő kell. Csak a mostani világ sulykolja, hogy vegyél be rögtön valamit a tünetekre (menj rögtön pszichológushoz), hogy ha nem vagy kötelezően vidám. De miért kellene most annak lenned? Hogy ne zavarj másokat? Így működünk, hogy meg kell siratni, ami nem sikerült és ez egyáltalán nem apróság meg az élet megy tovább. Majd persze megy, de előbb add meg az időt és tiszteltet magadnak. Na meg praktikusabb is most rendesen meggyászolni, mint gyorsan elnyomni valami csodarecepttel, aztán majd utána kúszik elő újra és újra valami nemvárt pszichoszomatikus formában.

Hát én nem tudom, hogy ki hogy van vele, de én kifejezetten megkönnyebbüléssel vettem, hogy szabadulok egy rossz kötöttségből.

Így jár aki megházasodik...

12.16-os, egy párkapcsolat kudarcba fulladása a legtöbb emberből pont ugyanazt az érzést váltja ki, mintha gyászolna. Egy társ elvesztése akkor is fájhat, ha az ex él és virul és akkor is fájhat, ha mi magunk akartunk kilépni a kapcsolatból valamilyen okból, de akkor különösen fájhat, ha nem mi akartunk külön költözni.