Miattam ment tönkre a 19 éves fiam?

Igen. Ha a nő dolga a gyerek, akkor minek nálad van/volt?

Ha nem érdekel a te felelősséged a történetben, akkor miért írtál ki kérdést róla?

Az élet tele van megválaszolatlan kérdésekkel! 🤔

Azt írtad, hogy 12 éves volt a fiú, amikor veled maradt. 12 éves már nem kicsi gyerek, már akkor meg kellett volna rá tanítani, hogy legalább a saját szobáját ő takarítsa, tartsa rendben. Most pedig már 19 éves felnőtt férfi, tehát sem az anyjának, sem senki másnak nem kötelessége mosni rá, takarítani utána, stb! Felnőtt ember, neki kell ezeket megcsinálnia! Egyáltalán nem jogos, hogy te elvárnád az anyjától, hogy a felnőtt fiát kiszolgálja, mint egy kis gyereket!

Egyébként ez, hogy a suli sem ment neki, a környezetével, saját higiéniájával sem törődik tipikusan depressziós tünetek. A pszichológus mit mondott, amíg járt hozzá? El kellene neki menni újból, akár másikhoz is, ha az előző nem használt. Sőt, pszichiáter kellene neki, tényleges kezelés, nem pedig csak beszélgetés, mert az nem fog megoldani semmit!

Azon meg felesleges rágódni, hogy miért lett ilyen, mert visszacsinálni már úgysem tudjátok. Inkább arra kellene koncentrálni, hogy most segítsetek rajta, hogy egy kis életkedvet verjetek bele, meg önállóságra vegyétek rá!

"az ő dolga lett volna, hogy a gyerekek feldolgozzák a válást"

Hogy mi van?! Ekkora suttyó parasztot esküszöm a Föld nem hordott még a hátán, mint amilyen te vagy, kedves kérdező.

TE hagytad ott a feleséged hogy új lyukat tudjál tömni, TE miattad költözött el - és persze mit képzel magáról ez az asszony, hogy megviselte az egész - TE vagy az, akinél ez a fiú él.

Vagy te úgy gondolod, hogy a gyermeknevelésben betöltött szereped azzal véget is ért, hogy az anyjába spriccelted a magvaidat, utána meg boldoguljon vele ő, hát ő az anyja...

Egy senkiházi vagy. Szégyellhetnéd magad.

Az anyja járt oda takarítani, mert a nőd nem akarta? És még kérded, hogy miattad lett ilyeb?

Mindhármótok kellett hoztá, az anyja, a nőd meg te is.

Én váltam, fiamat felváltva neveljük, apja nője is gondoskodik róla, de az én férjem is, ha itt van. Ez a normális.

Ez azt jelenti, hogy a fiadnak csak egy szobát adtál?

Neked sem volt apád?

A férfi példát a fiuknak az apa tanítja. Talán nem kaptál jó példát te sem? Még ez sem indokolja, hogy megvond a szeretetet a saját fiadtól. A szeretet, a törődés, a biztos háttér nélkül a gyerekek élete gyakran kisiklik. Mint ahogyan egy növény nem fejlődik víz nélkül, úgy a gyerekek fejlődése, kibontakozása sem történik meg szeretet nélkül, melyben a leghangsúlyosabb a szülői szeretet.

Az ex feleséged tett valamit a fiáért, de te csak egy fedelet adtál neki.

Tulajdonképpen valami elismerésre vársz?