Mennyire gyakoriak az egy éven belüli válások? Melyik korosztályban fordul elő leginkább és szerintetek mi a legtöbb ilyen rövid idejű válás oka?

Az én "kedvenc" sztorim egy szappanoperába illő helyzet, igaz, ott egy nap sem kellett, nemhogy egy év.

Az újdonsült ara írd és mondd a lakodalomban lett fülig szerelemes egy új pasiba (valakinek a meghívottja volt, pontosabban párja, az a bizonyos plusz egy fő, ergo előtte sosem találkoztak). gyönyörű történet, nem tudtam sírjak, vagy nevessek, ott voltam a lagzin, annyi nem volt benne esküszöm, hogy leplezze legalább arra az estére, éjszakára és nyiltan flörtöltek, ha valaki meséli nem hiszem el. (Végül a barátnő elvonszolta nagy nehezen, mikor már vérciki volt az egész).

Igaz, válni nem kellett, pár napon belül felbontják a házasságot válóper nélkül (nem tudom mennyi ez pontosan), így nem kellett már nászútra sem menni, hanem csak a hivatalba a bontást intézni hétfőn (szombaton volt a lakodalom).

Eszem a szívét, volt ez már vagy 20 éve, ha nem több, én a völegény részéről voltam meghívott.

Bájdövéj, a karma nem dolgozott sem akkor, sem azóta (sosem értettem ezt, szerintem csak magukat nyugtatják ezzel az emberek, van aki megszívja, van aki nem, de hogy karma nincsen az tuti, mert akkor mindenki bűnhődne), mert bár nem maradt együtt 1-2 évnél tovább a versenyzővel, azóta is boldog, szép élete van, gyönyörű gyerekek, látszik, hogy szeretik 8látom őket a férjével), remek egzisztencia, príma állás. Ők 5 év után házasodtak össze amúgy, mármint arra a kárászéletű házasságára gondolok , amit a kedves jóbarátommal kötött anno.

Nővérem is azok táborát erősíti, akik hosszú párkapcsolat után váltak el nagyon hamar, közel 8 év után esküvő, aztán másfél év múlva váltak.

A másik csoport meg akik nagyon hamar beleugranak, ebből látok többet, még esküvő a rózsaszín ködben, 1-2 éven belül, aztán ahogy felszáll a homály, válnak is, mert mégsem olyan jó ötlet akkor már együtt maradni valakivel, akivel csak a kémia és a "holtomiglanholtodiglan" habosbabos kezdeti illúziója tartotta össze.

#12:

Megcsalás miatt két verzió gyakori.

Egyik, mikor esküvő után bukik le valaki, hogy korábban félrelépett. Esetleg pont a legény/lánybúcsún.

A másik, mikor azt hiszi egyik fél, rendszerint a nő, hogy az esküvői torta varázserejű, és addig csalfa pasija hűséges lesz. Aztán rácsodálkozik, hogy utána is csalja.

Mert már miért volna az? Mi változik onnantól? A papír miatt majd hirtelen tisztel annyira a gerinctelen férj, hogy nem megy félre?

A hűség döntés kérdése. Ha valaki úgy dönt csalfa lesz, az miért ne döntene úgy később is akármikor, ha úgy tartja kedve és lehetősége lesz rá?

Ugye nem gondolod komolyan, hogy azért, mert elhangzott a jóban-rosszban az anyakönyvvezetőtöl, majd hirtelen pálfordulatot vesz a teremtés koronája, aki addig is csak kényelmi funkciók miatt tartotta a könnyen megvezethető, naív párját. Persze, hogy elveszi, hiszen nehezen talál olyan isten barmát mégegyet, akit továbbra is hülytíhet és szüksége van az állandó meleg kuckóra, ahol mossák a gatyáját, etetik és ott az ingyen nuni is, ha épp nem lenne senki más, akibe beteheti.

Arról ne is álmodjon az ilyen feleség, hogy egy fikarcnyit is becsülik, akit szeretnek, azt nem alázzák porig újra és újra.

Nem vagyok prűd és álszent, biztos van az a helyzet, amikor tovább lehet lépni, de a notórius csaló nem változik soha, egy papírtól sem és az a nő, aki ezt eltűri, meg változásban reménykedik, semmivel sem különb, ugyanolyan jellemgyenge, nem is csoda, ha nem tiszteli a saját hites ura sem, hiszen emberileg mégis ki viselné el a méltósága folyamatos sárba tiprását? Csak olyasvalaki, akit senki más bottal sem piszkálna meg, de a gyűrű az kell, ezért foggal körmmel ragaszkodik a féreg férjéhez, aztán meg nyekereg, amikor végleg faképnél hagyják, mert az ilyen mindig lelép előbb-utóbb, nincsen kivétel. A nyomorultabbja még azt is eltűri. Pista szerelmes, elcuccol otthonról egy évre, addig Marit kettyintgeti, aztán mikor elunja, vagy kiteszik a szűrét, viszakuncsorog, a szánni való neje meg beengedi és tűri tovább, amíg újra le nem falcol egy éppen izgalmasabb, újabb lukat kergetni.

Az ilyen nőnek semmi önbecsülése és szánja mindenki, aki ismeri, ha nem is mondják a képébe, az iskolázatlanabb, ostobább fajtája ezt néha irígységnek véli, mert nem fogja fel aggyal, hogy nincs épkézláb ember, aki arra a kamuházasságra és gyomorforgató férjre vágyna, mint ami jutott neki. Mert annál egyedül megöregedni is jobb egy fekete-afrikai tömegbörtönben.

Nem tudom mit akarsz tényleg, mert bár különbözően feltett kérdéseid vannak, ugyanazt szeretnéd mindegyiktől és látod, nem kapod meg. Előbb utóbb mindig felismerni téged. A butaságod elárul. Nem, nem fog megváltozni a te férjed sem és nem, nem szeret, ha azt is hiszed és nem, nem azért vett el, amit hiszel, hanem azért, amit már többen, többször leírtunk neked, de nem akarod felfogni, én meg újra nem írom le.