Van itt olyan aki sose élt egyedül majd hosszú együttélés után elvált?

Felszabadulásként.

Nem.

A szervezés mindig az én reszortom volt, házimunka nagy része is. Volt amit meg tanultam és nem nagy kunszt,pl.fűnyírás, amit nem tudtam ott vagy improvizáltam, vagy apukám segített, vagy szakembert hívtam.

Mindig arra gondoltam, hogy vannak nők akik egy konyhabútort összeraknak egyedül 😊 a pénzgazdálkodás nekem könnyebb lett egyedül.

Ami nekem nehézséget okoz ha messzire pályán, esetleg külföldre kell vezetni. Na ehhez még nyúl vagyok, de majd most nyáron...

Apróságok okoznak csak gondot. Például tíz éve nem vezettem, gyakorlatilag újra kell tanulnom. Múlt héten tönkre ment egy lámpa, hívtam egy hozzáértőt, aki kicserélte. Ilyesmik. Sok dolgot megoldok egyedül, amit eddig nem kellett, például szétszereltem a két gyerekágyat, meg össze.

Ezek eltörpülnek a pozitívumok mellett, és nem is minden nap kell.

Lassan a fiúk is elég nagyok, és erősebbek lesznek, mint én. De már most ott segítenek, ahol tudnak, például cipekedni.

5# nekem az az erősségem , sokat jártam külföldre.

Még nem váltam el, de nyáron szólhatsz megyek én os nyugatra , segítek a vezetesben ha kell :).

Van tesóm Németországba, Hollandiába es Angliába is. Te hova mennél?

Én sose eltem egyedül csak annó bentlakásba amikor tanultam.

Amúgy nem.

Sztem az anyagiak a legnagyobb kérdés mindig