Hova helyeznétek el a gyereket?

Egyszer olvastam egy elég részletes cikket valami szakmai fórumon valós statisztiákkal alátámasztva (már régen volt, fogalmam sincs, hol láttam), ahol pont erről volt szó. Az az írás szerint alapvetően azért kerül többször a nőhöz a gyerek felügyeleti joga, mert a szülők már eleve így egyeztek meg egymás között, mire a bíróságig jutott az ügy. Amikor a bíróság dönt a gyerek elhelyezéséről, az közel 50-50% arányban van a két szülő között, pont amiatt, mert a gyereknek nem mindig az az érdeke, hogy az anyával legyen. Persze nagyon pici gyereknél nem nagyon van opció az apához elhelyezni, de ovis+ korosztálynál már simán vegyes arányban ítéli meg a bíróság a dolgot. Illetve az utóbbi években elvileg egyre gyakoribb az osztott felügyelet, amikor ugye heti váltásokban van a gyerek a szülőknél.

Amúgy én azzal értek egyet, hogy az arra alkalmasabb szülő kapja meg a gyereket, azzal nem, hogy az alkalmasságot feltétlenül a szülő neme határozná meg.

Mi együttélés után mentünk szét, az akkor 8 éves fiúnkat azóta is heti váltásban neveljük. Sokan furcsállják, mondván a gyereknek állandóság kell. De ő mindkettőnket egyformán szeret, most 14, megkérdeztem, hogy élne-e csak egy helyen, mert hogy azért ha nem is nehéz neki, de ugye nincs meg az állandóság, de azt válaszolta, nem.

Egy gyereknek ugyanakkora %-ban van szükség az apjára is (persze ha ez kölcsönös érzés az apa részéről). 41N

#14 pontosan. Annyiszor olvasni a gyakorin is, hogy "apja is van a gyereknek", meg "az apa is pontosan ugyanúgy el tudja látni", hogy kétlem, hogy egyedül lennék ezen a véleményen.

#11 vagyok

Nagyon összetett téma, kevés időm van, nem fejteném ki, egy valamit mégis.

És visszakanyarodnék 10eshez. Az anya az aki a szülőségnek MINDEN oldalát átéli. Amit 10es leírt olvasni is fájt. És mégis sok nő bevállalja. Nem mondom nem minden eset ilyen, de a nő hordja ki, a nő szenved, a nő feje fáj, a nő hány, a nő hízik meg, ő lesz kiszolgáltatott, ő szül, ő verzik, neki fáj, stb stb.

Nem akarom a női nemet mártírnak beállítani v piedesztálra emelni, mert nem kötelező a gyerekvállalás.

De a férfiak a kellemes(ebb) részét tapasztalják meg.

A munka legelső lépése, a férfiaké, de jobb esetben ez még mindkét félnek kellemes. De aztán a majd egy évig tartó kínlódást első sorban a nő éli meg.

Persze nehéz elviselni a meghízott, hormonokkal küzdő asszonyt, de fizikailag nem éli a férfi át. A férfi csak a cuki, kész gyereket kapja már meg.

És onnantól is többnyire a férfi csak a kellemes(ebb) részét tapasztalja a szülőségnek, mert míg a feleség napi 24 órában a kölyökkel van, addig az apa mondjuk napi pár órát.

Nőként egéaz nap otthon, ingerszegény környezet stb. Nem vagy felnőttek között becsavarodsz. Ha nincs segítséged, akkor mondj le arról hogy csak te vagy akár ketten elmentek valahova egy pár órára.

Nem vagyok feminista de gyereket a nő, elsősorban magának szül.

Ettő nem lesz jobb szülő, ez tény. De más kapocs van az anya meg a gyerek között (gondolok itt leginkább a kisebb gyerekekre), mert benne volt 9 hónapig.

Nem jelenti azt hogy a férfi kevésbé szeretné, de nem tudja átélni azt a sok dolgot, amit a nő átélt. Más..

Egy férfi munkatársamnál látszólag azt lehetett leszűrni, hogy mennyire megviseli a gyerekei távolléte és hogy az ex-asszony miatt szigorúan 2 hetente van csak láthatás. Amikor azonban egy projekt kapcsán sokat dolgoztunk együtt, teljesen más benyomásom lett a helyzetről. Bármennyire is a szenvedő apát mutatta, tökéletesen megfelelt a pasinak ez a felállás, hiszen gondtalanul élhette a mindennapjait, heti 4-5 edzés, hétvégi túrák, haverozás, csajozás, nem küzdött a változásért.

Nyilván nem minden apukára jellemző ez, de nem is ritka jelenség.