Elvált szülők gyerekeihez szólna a kérdésem. (? )

"Bármelyik korosztály" tagja vagyok... :P

Anyámmal jobb a kapcsolatom. Mármint helyesebben: kizárólag anyámmal van kapcsolatom. Apámmal hat éve nem találkoztam, semmilyen kapcsolatot nem tartunk. Jobb így.

Amíg otthon laktam, anyámmal laktam. Apám munkanélküli, alkoholista, és hajléktalan lenne, ha a nagyanyám nem fogadta volna vissza a kisszobába. Sosem volt igazán jó apa, sosem volt tisztában azzal, hogy egy apának mik lennének a dolgai. Nem volt alkalmas apának, én meg soha nem tartottam apámnak. Ennyi az annyi...

Anyám, amíg otthon laktam, megtiltotta, hogy barátom legyen. Amikor 16 éves koromban mégis lett (teljesen ártatlan volt a kapcsolat, még csók sem csattant), elment a fiú szüleihez, és magas C-n kivágta a patáliát, miszerint ő ezt a kapcsolatot mindenáron meg fogja akadályozni, mert "az ő lánya nem k*rva". Erre a barátom szakított velem, mert nem akart ilyen "gázos" anyóst...

Közös programjaink sosem voltak anyámmal, ő sem volt sosem gondoskodó anya. Nem tartotta fontosnak, hogy bárhová elmenjünk, vagy bármit csináljunk közösen. Soha nem voltunk nyaralni (pénz sem volt rá, meg anyámnak sem volt igénye erre), nem mentünk el rokonokhoz, anyámnak a legjobb "barátnője" azóta is a zsarnokoskodó főnöke, meg a buta szomszédasszony...

Emellett ugye nem lehetett barátom, és a barátnőimhez sem mehettem el, mert úgy gondolta, hogy biztos át akarom verni, és egy fiúhoz megyek "k*rválkodni". (Mindenki magából indul ki, ő legalábbis ezt csinálta anno...) Megjegyzem, egyetemistaként vesztettem el a szüzességem, anyám pedig 17 évesen már terhes volt velem, mert ugye ő "k*rválkodhatott" védekezés nélkül...

A barátnőim néha átjöhettek, de egy óra után anyám bejött a szobámba, és felszólította őket távozásra, mert "a lányának fontosabb dolga is van, mint az üres fecsegés, pl. kisúrolhatná a szőnyeget, ha már egyszer itthon mereszti a s*ggét". Csoda, hogy egy idő után barátnőim sem voltak?

Hát, nekem ilyen volt elvált szülők gyerekének lenni.

" de felfogom, hogy amit teszek, az a lányom érdeke. "

Ezt meg hogy érted?Semmiképp se tiltsd a lányodat a barátjától,és ne is mutasd ki,hogy mennyire utálod.Mondd el a véleményedet róla a lányodnak,de az már más kérdés,hogy megfogadja-e,vagy sem.Persze nem tudom hány éves a lány,de 16 éves kortól jobban teszed,ha nem avatkozol bele teljesen,mert tönkre mehet egy életre az anya-lánya viszony.

1)én már egyikükkel sem lakom, de anyunál maradtam , mert apu elköltözött és ott hagyott mindent. nem akartak elválni papiron meg veszekedni, hogy mi kié. apu lakása pici. én nem sokkal ezután külön költöztem

2)anyuval egy helyen dolgoztam, apu minden hétvégén átjött közös reggelire, öcsémmel, ha a nagyihoz megyek mindig átjön ő is, meg sokszor találkozunk csak úgy, megiszunk egy sört vagy felmegyek hozzá és a arátnőjéhet látogatóba.öcsém is így tesz.

3)barátomat, barátaimat mindig elfogadták

4)közös nyaralás is volt az első barátom jött velünk nyaralni.

Édesanyámmal élek, van egy hugom... a szüleim kb 8 éve váltak el. Eleinte apu rendszeresen látogatott, aztán egyre ritkábban. Nem egyszer bevitt minket kocsmákba... ettől függetlenül mindig vártuk hogy jöjjön. Sokszor megígérte, mi csak vártuk s vártuk, de nem jött. Aztán 4 évvel ezelőtt elköltöztünk 180km-rel messzebbre a jelnlegi nevelőapámhoz. Apu fel volt háborodva, hogy majd kevesebbet fog minket látni ( míg ott laktunk is előfordult hogy 2-3 hónapig nem láttuk) stb... Iskolai szünetekben mindig visszamegyünk, ott vagyunk a rokonoknál..ilyenkor látogatott meg minket apu. Aztán valahogy egyre ritkábban jött, hiába szóltunk neki, hogy itt vagyunk... Most ott tartunk hogy 1 éve nem láttam... ha hívom nem veszi fel a telefont.. pár hónapja mégis felhívott, kérdezte hogy haragszom-e.. hát ez nem kérdés. Elkezdett sírni, bocsánatot kért.. és mondta hogy szóljunk ha legközelebb megyünk és mindenképp meglátogat..

Hát egy hete jöttünk haza..hívtam, küldtem neki smst, de semmi...

Amúgy gyerektartást nem fizet... és nem élünk túl jól... anyu pedig nemrégiben feljelentette hogy be tudják hajtani rajta a gyerektartást ( vagy vmi ilyesmi).. nagyon kiakadtam, kiabáltam anyuval, holott tudtam hogy igaza van... ekkor tudtam meg hogy apu újból kirugatta magát, nincs munkája, kirakták az albérletből, és vki befogadta egy fűtött garázsba... tehát nincs miből levonni a gyerektartást, apu akár börtönbe is kerülhet... ezért esett ennyire rosszul... bár lehet jobb lenne neki a börtön..ott kap enni, van tető a feje fölött stb.

Most teljesen össze vagyok zavarodva... van egy apám, akit nagyon szerettem, most nem foglalkozik velem... van egy nevelőapám, aki eltart, gondoskodik rólam, mindent neki mondok el először... és őt tartom apámnak... mégis büntudatot érzek ha apunak akarom szólítani...

Hát ez van, nincs mit tenni...