Egyedülálló Édesanyák! Hogyan?

Résen kell lenni sajnos. Ugyanígy jártam én is. Jóval többet kerestem mint a férjem, ráadásul 1 évig munkanélküli volt, mert kereste a megfelelő állást.

Nagyon szerettem, nem volt részemről enyém-tied.

Ha új mosógép, hűtő, csempe bármi kellett, én fizettem, mert hát közös a pénz, mindegy, nem de? Úgy voltam, ha az enyém elfogy, majd fizet ő, éhen nem halunk, sose érdekelt a pénz, mindig volt amire kellett.

Viszont így megtakarításom nem volt szinte semmi. Hiába keresek kifejezetten jól, én álltam mindent, rezsi, kaja 4 tagú családra, gyerekek progjamjai, váratlan kiadások, de tényleg mindent.

Aztán egy nap a férjem, aki a felét kereste annak amit én egy használt, de szuper állapotú pár éves hitelmentes kocsival gurult haza, amire összespórolt mellettem, miközben én egy 20 éves aggastyánnal közlekedtem, mert újabbra nem nagyon futotta volna a fentiek miatt.

Ott átértékeltem sok mindent.

Mindig kell legyen tartalék!

Én a helyedben húznám még vele és nem hagynám, hogy a feléljétek az egész fizudat. Rafináltnak kell lenni, sajnos, ez van. Én is saját káromon tanultam.

Nem volt könnyű, de inkább érzelmileg nem volt az.

Két éves volt a gyerkőcünk, amikor elváltak útjaink és úgy döntöttünk, hogy mivel visszamegyek dolgozni, ideje külön költözni is. Összességében szépen rendeztük a dolgokat. Az egy percig sem volt kérdés, hogy a pici kivel marad. Nem volt még megszokott napirendünk, hiszen a bölcsis beszoktatást követően gyakorlatilag rögtön egyedül maradtam vele. Egyedül kellett felépítenem a kettőnk életét. Szerencsére elég jó fizetésem volt mindig is, így anyagi szempontból teljesen nyugodt voltam. Az exem beköltözött a másik, még hiteles lakásunkba, ami előtte ki volt adva nem túl messze tőlünk, így a mindennapokban tud segíteni. Ha kell, akkor hozza-viszi a lányunkat, vagy ha programom van, akkor egyeztetünk és vigyáz rá. Gyakorlatilag közösen neveljük, csak már nem egy fedél alól.

A válásunk is békés volt. Mivel két közel ugyanakkora lakásunk van/volt, ugyanazon a környéken, ezért abban állapodtunk meg, hogy a másik lakásra fennálló hiteltartozás felét kifizetem neki részletekben. Ezzel gyakorlatilag a vagyonmegosztást le is tudtuk.

Azt gondolom, hogy nagyon intelligensen, felnőtt fejjel, okosan és higgadtan kezeltük a válásunkat és soha nem volt kérdés, hogy szeretné a lehető legnagyobb szerepet betölteni a kislányunk életében, így sosem éreztem azt, hogy megoldhatatlan feladattal állnék szemben, vagy a szó szoros értelmében egyedül maradtam volna a problémáimmal. Az a biztonság érzet, ami vele megvolt, megvan nélküle is és emiatt nagyon feltudok nézni a kapcsolatunkra. Gyerektartást fizet, de anyagi értelemben is támaszkodhatunk a gyerekkel kapcsolatos dolgokban rá abszolút, a kötelezőn túl is. Ugyanúgy vesz neki ruhát és bármi szükséges cuccot, ahogy én. Szóval én azt gondolom nekem nagyon könnyű és kényelmes helyzetem van gyakorlati szempontból.

Érzelmi szempontból viszont a poklok poklát jártam meg az elmúlt években, amit nem kívánok senkinek. Hatalmas önuralom, lélekjelenlét, céltudatosság és a barátok részéről komoly támasz kellett ahhoz, hogy én ezt a helyzetet úgy tudjam kezelni, hogy eljussunk idáig. Ilyen szempontból is szerencsés vagyok a családom és a barátaim miatt, illetve a megértő főnököm miatt. Brutális megélni, hogy a szépen szövögetett álmaid, amik úgy tűnnek sorra létrejönnek és példa életet élhetsz a saját céljaidat követve, egyik pillanatról a másikra omlik össze. Megpróbáltuk újraépíteni és én komolyan mindenemet feltettem arra, hogy sikerüljön, de nem ment. A mai napig nem tudom, hogy hogy tudtam újra felépíteni magam. Az biztos, hogy még mindig nem 100 %-os, mert 4 év eltelt és még mindig nem érzem azt, hogy tudnék újra, őszintén nyitni egy férfi felé.

Azt gondold végig, hogy nem tudsz-e valakivel összeköltözni. Beszélj egy ügyvéddel, hogy mi jár reálisan. Attól függetlenül, hogy az ő számláján gyűlik a pénzetek, az még egy házasságban közös, ahogy az új autó is, tök mindegy kinek a nevén van. Ha már egy önerőnyi pénzt össze tudnál kaparni a közös életetekből, az tök jó lenne. Egy pici, akár vidéki saját lakásban egyszerűbb lenne, mint 100 ezreket albira fizetni.

A gyerek után járó kedvezményeket (pl. családi pótlék) ki kapja? Ha a férjed, akkor kerüljön át hozzád. Kerülj képbe, hogy mennyi a reális tartás díj, amit fizetni fog majd neked. Járj utána az önkorinál, hogy nincs-e bármilyen egyedülálló anyáknak szóló segítségük. Így már azért nem 160 ezer lesz az a 160 ezer.

Az anyaotthont/krízisotthont nem javaslom, ha nem kell menekülnötök. Kényszermegoldásként jó, de rengeteg olyan ember lakik ezeken a helyeken, akikkel nem szívesen bútoroznék össze...

Egyszóval. Csendesülj el és dolgozd ki a TERVET. A tervet, aminek a segítségével lépésről lépésre megerősödsz és kitudsz lépni ebből a kapcsolatból.