Miért van ennyi válás, miért hullanak szét a családok? Mi változott 50 év alatt?

"Mellettem az arab úgy megverte a nőt, mert félrebszott, hogy vér potyogtak a fogak. Majd kivágta az utcára (gondolom magyar lányt a kinézete alapján). Nem szoltam bele mert igazat adok neki" - neked csak gratulalni tudok h vegignezted h vernek lapossa egy not es nem segitettel, az elveid miatt.

Egyszer ugy szakitottak velem h 3napig nem vette fel a telefont, szetaggodtam magam h baj erte(bar sejtettem h mi lesz a vege mivel elotte mondta h o igy szakit h tobbe nem keres), vegul irtam h reszemrol elegem van, megyek szombat este a barataimmal tancolni. Semmit nem csinaltam de buli vege fele odajott egy regi ismerosom, puszi puszi, szoba kerult h megvaltozott a szama es ott helyben elokaptam a telefonom, atirtam a regit. Masnap utoljara felhivtam a baratom h szakitsak, vegul felvette es kozolte h o szakit mert megcsaltam.

Nem mindenki kr felre - ahogy en sem tettem, de itt gyakorin mindenki ezt kepzeli.

Siman lehet h az arab is egy ilyen gyanakvo onbizalomhianyos sggfej volt, te meg hagytad es nezted. Csak gratulalni tudok.

Én még mindig azt mondom, olvass verseket.

Kezdésnek ajánlanék egy kis József Attilát például:

"Mikor az uccán átment a kedves,

galambok ültek a verebekhez.

Mikor gyöngéden járdára lépett,

édes bokája derengve fénylett.

Mikor a válla picikét rándult,

egy kis fiúcska utána bámult.

Lebegve lépett - már gyúlt a villany

s kedvükre nézték, csodálták vígan.

És ránevettek, senki se bánta,

hogy ő a szívem gyökere-ága.

Akit ringattam vigyázva, ölben,

óh hogy aggódtam - elveszik tőlem!

De begyes kedvük szívemre rászállt,

letörte ott az irígy virágszált.

És ment a kedves, szépen, derűsen,

karcsú szél hajlott utána hűsen!"

Érdemes megfigyelni a vers mélységét, hogy mennyire a belső értékekkel, és csakis a lelki szépséggel törődik, még csak egy utalás sincs benne semmi felszínes, külsőséges, gyarló dologra!

Ja, nem...

Vagy legyen egy kis Juhász Gyula?

"Az évek jöttek, mentek, elmaradtál

Emlékeimből lassan, elfakult

Arcképed a szívemben, elmosódott

A vállaidnak íve, elsuhant

A hangod és én nem mentem utánad

Az élet egyre mélyebb erdejében.

Ma már nyugodtan ejtem a neved ki,

Ma már nem reszketek tekintetedre,

Ma már tudom, hogy egy voltál a sokból,

Hogy ifjúság bolondság, ó de mégis

Ne hidd szívem, hogy ez hiába volt

És hogy egészen elmúlt, ó ne hidd!

Mert benne élsz te minden félrecsúszott

Nyakkendőmben és elvétett szavamban

És minden eltévesztett köszönésben

És minden összetépett levelemben

És egész elhibázott életemben

Élsz és uralkodol örökkön, Amen"

Ohh, ismét egy vers, ami abszolúte nem foglalkozik külsőségekkel, hurrá! És nyilvánvaló belőle, hogy a műben említett szerelem totál örökké tartott és boldog volt.

Ja, nem...

Ide nem másolok verset, de Léda és Ady kapcsolata is makulátlan jóféle régi erkölcsökre épült, a külsőségek, a becstelenség, a házasságtörés és a pajzán vágyak mindennemű mellőzésével.

Ja, nem...

Engedd el, az emberiséggel az ősidők óta együtt jár a becstelenség és a felszínesség.

Arról nyilván lehet vitázni, hogy ez baj-e, és ha igen, akkor mekkora, de azt hinni, hogy régen jobb vót', naivitás.

Érdemes volt mind végigolvasni. Az elmondható, hogy egyre több ingerrel bombázzák az embereket, és az emberek egymást is. Hogy ez több kísértést jelent-e, mint régebben? Azaz több-e a széthúzó erő, aminek ellen kellene állni a pároknak? Mindent könnyebb elérni, a jót, a rosszat is. Egy gyenge pillanatban néhány kattintás, és már csúszik is le a lejtőn....

Nem látok magam körül egyetlen jó, példaként tekinthető házasságot sem. Ez nagyon nagy hiány. Egy ilyen példa nagyon ösztönző és ragadós lenne.

Akartam volna hinni egy jó párkapcsolatban, de nem láttam megfelelő társnak valót, ezért jobbnak gondolom társ nélkül, és eddig nem bántam meg, pedig már jó régóta vagyok fiatal :) Az ellenkezőjét bántam volna meg.