Miért van ennyi válás, miért hullanak szét a családok? Mi változott 50 év alatt?

50 éve 18-19 évesen házasodtak, gyereket szültek.

Se együtt élés, se karrier, se különvagyon, se saját egzisztencia.

Nem volt lehetőségük kilépni a rossz, bántalmazó kapcsolatból az embereknek.

Az ne jelenti azt, hogy ezek a kapcsolatok jók voltak.. Volt ott is megcsalás, bántalmazás, kizsigerelés, csak épp nem léptek az emberek, mert egyrészt ciki volt, másrészt nem volt hova menjenek, főleg gyerekkel.

Ma már karrier, szakma, munkaviszony, megtakarítás mellett ha rosszul sül el a dolog, senki nincs arra kárhoztatva, hogy egy iszákos, hisztériás, komolytalan, felelőtlen ember mellett élje le hátralévő életét.

Egyrészt nincs a társadalmi nyomás, kiközösítés, szégyen, ami miatt együtt kell maradni rossz házasságban is. Másrészt fogyasztó társadalmunk szokásai szerint kár a régiért küzdeni, az új mindig jobb - szóval a legtöbben már amikor belevágnak is úgy gondolják, hogy amíg tart, tart, de egyszer úgyis elmúlik.

Harmadrész az elvált szülők gyerekei azt látják párkapcsolati példának, plusz mellé általában, hogy a nők feladata gyereknevelés, nem kell hozzá két ember és nincs is olyan apaképük, ami vagy utánozhatnának vagy választanának (a gyerekeket otthon is és az összes neveledében is jórészt nők veszik körül, aztán megy a sírás, hogy hova lettek a férfias férfiak).

#5

Nekem speciel mindkét oldalon elváltak a nagyszüleim pár év házasság után.

Párom nagyszülei nem váltak el, de mindkét oldalon ment a bántalmazás, megcsalás stb. az egyik fél haláláig.

¯\_(ツ)_/¯

Nem azt mondom, hogy rosszak voltak, hanem hogy voltak rosszak is, de akkor sem léptek. A kettő nem ugyanaz.

Egyrészt jó esetben szimpátia alapján választottak akkor is, szóval a mama meg a papa nem az esküvőn találkoztak először, hanem mondjuk bálokban, aratáson. Másrészt megszokták egymást.

Harmadrészt nem volt választásuk, ha egy kis eszük volt, megtanultak egymás mellett élni szeretetben, békességben.

Ha nem ment se verték nagy dobra a dolgokat, az unokák meg annak haverjai előtt meg azért mindenki tud viselkedni egy picit, az is, aki amúgy nem...

Mama a konyhában, papa a kertben. Így könnyű egymást kibírni. :D Persze ez félig csak vicc.

Engem is tökéletes szimbiózisban láttak a volt párommal, belül azonban sokszor meg akartam halni annyira szomorú és magányos voltam. A régi öregek inkább leéltek egy életet boldogtalanul, csak hogy ne szólják meg őket, vagy hogy a beléjük nevelt elveket megtartsák. Ma már nem szégyen a válás, a veszekedés, a médiából is ez folyik. Ennek van előnye és hátránya is. Előnye, hogy nem marad egy rossz kapcsolatban az ember a külvilág véleményétől rettegés miatt, hátránya pedig hogy sokszor túl hamar véget vetnek egy kapcsolatnak ahelyett, hogy megpróbálják megjavítani.