Társkeresőző nőtársaim! Ti is hasonlókat tapasztaltok?

Életemben többször volt már, hogy társkeresőn (is) ismerkedtem, meg persze élőben is, és így 40 felett az fogalmazódott meg bennem, hogy bármennyire is elvárnánk, hogy a férfi legyen férfi és kezdeményezzen, udvaroljon, nem feltétlenül ezzel járunk a legjobban...

Végigpörgetve eddigi ismerkedéseimet a nagyon határozott és céltudatos férfiakkal sose lett jó vége az ismerkedésnek. Vagy kiderült, hogy futószalagon randiztak és azért sürgették az ismerkedést, hogy gyorsan le tudjanak csekkolni, aztán mehessenek a következőre, vagy pedig mielőbb ágyba akartak volna vinni (lehetőleg az első randin).

Mind társkeresőn, mind személyesen azok a férfiak bizonyultak értékesebbnek, akiknek kellett egy kis biztatás, megerősítés, akiket kicsit el kellett csábítani... Utána már megjött az udvarlási kedv, de az első lépéseket szinte mindig nekem kellett megtennem.

Ez számomra kicsit kiábrándító, mert azért vágynék rá, hogy egy férfi teperjen értem, de a tapasztalat azt mondatja velem, hogy ilyen nincs, ha egy férfi teper, akkor nem engem akar, hanem csak gyorsan valakit... Az akar engem, akit elcsábítok.

Nagyon kíváncsi vagyok, hogy más is tapasztal-e hasonlókat... Férfiak válasza is érdekel!