Miért nem kellenek senkinek az egyedülálló gyerekes anyák?

Szerintem ez tükrözi a személyiségület...

"Tehát komoly,átgondolt tanult okos nőkről beszélünk...."

.

Na vajon miért? Nagyon okos kérdés de tényleg :)

Ha van 2 nő tegyük fel pont ugyanolyanok mintha fénymásolták volna őket, de az egyiknek van gyereke a másiknak nincs...na kit választ az ember?

Mert ha összejövök valakivel, akkor - legfőképp az elején - minőségi időt szeretnék eltölteni vele, hogy minél jobban megismerjük egymást. Ebbe sajnos az nem fér bele, hogy pl. vacsora közben 5 percenként ott nyűglődjön a gyerek. Sajnálom, ez a véleményem, és ezen nem fogok változtatni.

Másrészről, az a gyerek nem az enyém, és az anyját bármennyire szeretném, a gyerek számomra mindig "idegen" maradna.

Ráadásként nagyon sok anyát ismerek, aki felcsináltatta magát az első jöttment drogossal, akivel 3 hónapig együtt volt, hogy majd ő ezzel megváltoztatja a fickót, vagy mert annyira gyereket akart. Ilyen mentalitású nővel nem vagyok hajlandó kezdeni. Leszögezem, nem mindenki ilyen, de akiket én ismerek, nagyrészük sajnos ezt csinálta.

20-25 között kevés nőnek van gyereke, még kevesebb az, aki már egyedül is maradt.

Túl nagy a konkurencia, sok a gyerektelen ebben a korosztályban. Ahogy sok a gyerektelen férfi is.

35 felett pont fordítva. A többségnek van gyereke, és jellemzően elvált, vagy túlvan egy tartós kapcsolaton. Aki ebben a korosztályban keresgél, az ezt elfogadja.

Aki gyermekes nőt választ, az általában komolyabban gondolja.

Másrészt a gyermek az egy produktum. Egy jó értelemben vett plusz. Van férfi, aki eljutott odáig, hogy ezt felfogja.