Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Szerintetek ha akartam már öngyilkos lenni, van rá esély, hogy a további sikertelenségeimnek hála egy nap az legyek?
Társkeresési probléma a dolog gyökere. Hiszen nincs senkim és mérhetetlenül magányos vagyok.
De se nagypofájú, se humoros nem vagyok.
Hála a mai nőknek, és a fel nem fogható elvárásaiknak hála, úgy vagyok vele, hogy soha nem fogok találni magamnak senkit az életben.
Szóval esélyes, hogy az én lelkiállapotomnak hála, egy nap, tényleg kinyírom magam? :(
Ez elég gyenge indok, nekem sokkal több okom lenne (anyagiak főleg, igaz ez anélkül öl majd meg, hogy tennem kellene érte bármit - bár még sok van odáig, hogy éhenhaljak, de a vége ez lesz), mégis itt vagyok. Bár nem tudom miért.
Amúgy vegyél egy cicát (társaság), járj pszichológushoz (lelki beszélgetések) és prostihoz (szexuális rész). Ha ez a szentháromság le van rendezve, akkor ilyen téren nem lesz gondod.-
“Hála a mai nőknek (...)”
Ne haragudj, de egy kapcsolathoz két ember kell. Igen, vannak nők akiknek nem mindegy mennyi pénzed van, mit dolgozol stb, de azok annyit is érnek. De igenis vannak olyanok, akiknek ezeknél fontosabb, hogy milyen ember vagy. Az, hogy nincs barátnőd, az elsősorban a te “hibád”. Könnyebb másokat okolni a saját sikertelenségedért, mint tenni ellene.
Ha ennyire rossz a lelkiállapotod, akkor fordulj szakemberhez, beszélj erről a barátaiddal.
Mai nők... friss hús kéne, csak nem tudod megfizetni.
Kezdj a tegnapi nőkkel. Ja, tudjuk 23 felett lejárt a szavatossága, az pedig nem nő, aki 60 kiló felett van, van egy gyereke, vagy rövid haja van.
De ti nem válogattok. Csak egy kedves, aranyos, fiatal lányt szeretnétek, aki "átlagos".
Most mit vársz? Szánalom szexet?
Pontosan olyan vagyok, mint te, két különbséggel: az én humorérzékemet a sikertelenség miatt besavanyodott jellemem oltotta ki, másrészt én társaságra és barátokra nem vágyok, tehát ha csak haverjaim nem lennének, nem érdekelne a magány, csak egy párt akarok.
Viszont magamból kiindulva nem fogsz. Átestél a holtponton, mint ahogyan én is. Elmesélem a történetemet.
2 éve télen jött egy végső elkeseredés. Azt mondtam, hogy akkor én ezt most untam meg: megírtam egy rövid levelet, hogy miért fog megtörténni a nagy műsor, megírtam, hogy a cuccaimmal mit csináljanak, mit kire hagyok (lol, akkoriban összesen volt egy fényképezőgépem és egy középöreg PC-m, mint vagyonom, meg két milla diákhitelem). Hideg volt, bitang nagy szél volt és hideg. Én az alkoholt szeretem, de nem bírom. Elálmosodok tőle, de fájdalomcsillapítóként is funkcionálni képes. Fogtam három doboz sört, elraktam a hátizsákba egy kés társaságában. Kedvenc depresszív black metaljaimból lejátszási listát állítottam össze -adjuk meg a módját!-, és elindultam az erdőbe. Amúgy is sokszor járkáltam esténként az erdőbe, senkinek nem tűnt fel, hogy itt valami készül. És ekkor jött egy sugallat. Magam sem értem, hogy mi, de egy hang megszólalt a fejemben: nekem itt még dolgom van.
Két rossz döntést szoktam felemlegetni, ami az életemet elrontotta. Az egyik az, hogy egyetemre mentem, a másik az, hogy én aznap meggondoltam magamat és hazajöttem. Az életem azóta is rakás szar, nevetséges nyomorultként élek azóta is, de végleg megváltoztam. Az a hangyafsznyi motivációm, látszólagos jófejségem, jókedvem is kiveszett belőlem, most már csak egy üres héj vagyok, lelki vegetatív állapotban. És a legszomorúbb, hogy akkor lett volna bennem bátorság megtenni, tök rezignált arccal indultam az utolsónak tervezett utamra - és most már ez a bátorság sincs meg bennem. Ma már nem tudnám megtenni. Mondhatni, saját magamat ítéltem életfogytig tartó szellemi-lelki börtönre, ahelyett, hogy akkor megkönyörültem volna magamon és rövid úton elengedtem volna az életet magamtól.
Szóval fel a fejjel, kérdező: a mostaninál csak nyomorúságosabb lehet az életed innentől kezdve. Nem ezt a választ akartad hallani szerintem, és bocsánat, hogy nem polkorrekt motivációs beszédet tartok, de magas elvárásoknál és terveknél lehet igazán pofára esni, mint azt a saját bőrömön tapasztaltam már sokszor.
Esély mindig van, de ennek a céltalanság vagy a célvesztettség az oka. A társnélküliség az következmény, nem pedig ok.
Amúgy ha be akarsz csajozni és lelkileg is helyre akarsz rázódni, akkor tudok egy helyet...
1, menj orvoshoz
2, ha tudod hogy miért vagy sikertelen a nőknél: pl el vagy hízva akkor kezdj el tenni a jobb forma elérésért... ha nem teszel meg mindent akkor ne is várj sikert.
@6
Szerintem nekem címezted a kérdést (#5 vagyok). Nem így akartam fogalmazni, csak siettem, mert jöttem dolgozni. Nagy terveket, túlzott motivációt akartam mondani, csak nagyon nem ez jött ki.
(És ha már itt vagyunk: "Hideg volt, bitang nagy szél volt és hideg." -> mondjuk kétszeresen is hideg volt, az tény, lefagyott a tököm is, mire hazaértem, de azzal akartam kezdeni, hogy "tél volt". Csak aztán most látom, hogy azt is leírtam, szóval az is mindegy.)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!