30 körüliek! Ti gondoltátok volna kiskorotokban, hogy ilyen lesz a világ, mire felnőttek lesztek?

" Most meg az számít furának akinek van. Az a különc, a furcsa, a kirekesztett. Persze cuki ha valaki kiposztolja a kisgyerekét a facebook-ra, több százan lájkolják, de nézzünk szembe a tényekkel: egyszerűen az a személy már nem élhet olyan szociális életet mint az előtt. Az már kicsit a társadalom peremére kerül, és az élete már csak a gyerekről szól. És ez a mai világban már határozottan nem módi."

Ekkora b..romságot, komolyan?! Este negyed 10 van, hogy van még erőtök ekkora ökörséget összehordani.

Szerinted pl a kormány babaváró programja miről szól? Családok éve? CSOK?

"Most már a hátam közepére sem kívánnék gyereket, mert egyszerűen megváltoztak a társadalmi normák."

Újabb b..romság. Milyen normák változtak meg? Az, hogy egy normális, egészséges családban mind a két fél foglalkozzon, játszon a gyerekével és nevelje őt?

Vagy az, hogy sok mai fiatal szülő b..szik foglalkozni a gyerekével, helyette a kezébe nyomják az okostelefont, vagy a tabletet és azzal lefoglalja magát a gyerek?

Én gyerekként nem képzeltem el semmit, csak annyit, hogy ugyanolyan szerető családban fogom a párommal felnevelni a gyerekünket, mint amilyenben én nevelkedtem.

"Olyan mintha semmi nem változott volna gyerekkor óta, csak felnőttünk, de olyan mintha még mindig gyerekek lennénk, csak nagy gyerekek."

Érdekes, az én gyerekkoromban a legtöbb gyerek az udvaron játszott, egymással voltak elfoglalva, most meg az internet beszippantotta a gyerekeket és mindenki a telefonján lóg.

Nekem van gyerekem huszonévesen(bár a végén járok), szociális életem utoljára 16 évesen volt, pedig 22 évesen szültem.

Nekem nem szimpi ez a világ, mármint sokat nem változott, csak kisebb szám az egyetem, mint régen volt, kevesebbet ér a pénzünk, és több online közösségi lehetőség van, amikkel én nem tudok és nem is akarok nagyon lépést tartani már, a facebook után az iwiwre meg myvipre is nehezemre esett regelni..

Nem posztolgatok, ez is csak az első évben volt jellemző, az meg vagy 10 éve volt..

Nem gondoltam volna, hogy kitolódik a gyermekvállalás, részben érthetőnek tartom, hiszen a válság miatt később tudtunk kirepülni, most meg borzasztóan elértéktelenedett a forint, a lakásárak az egekben, másrészt én magamon észreveszem az öregedés jeleit, nincs annyi türelmem, mint 5 éve, az idegszálak csak fogynak a gyerekhez, ahogy öregszik az ember..

Nem biztos, hogy ez a jó irány, de egy próbát megér, annyiban tetszik, hogy most mindenki a gyermekek érdekét helyezi előtérbe a saját pocsék gyermekkora miatt..

Szóval szerintem részben jó irányba változott a világ gyermekvállalási szempontból, ilyen még úgy sem volt, egy próbát megér.. az meg számomra teljesen semleges, hogy az ember mivel üti el a szabadidejét, ha most a személyközpontúság meg az önreklám dívik, az nem gond. Nem hiszem, hogy ez a fő oka a gyermekvállalás tolódásának, inkább következménye, valamivel el kell ütni az időt munka után..

"Apám/anyám korában már mindenki megházasodott 18-24 évesen, tényleg boldog-boldogtalan, mindenkinek családja volt már nagyon fiatalon és legalább 2 gyereke."

EZ nem igaz. Honnan szeded?

Hamarabb házasodtak, de nem mindenki, és a legalább két gyerek is erős túlzás.

" Most meg az számít furának akinek van"

Ez sem igaz.

"egyszerűen az a személy már nem élhet olyan szociális életet mint az előtt. Az már kicsit a társadalom peremére kerül, és az élete már csak a gyerekről szól. "

Te rettentően el vagy tájolódva.

A saját félelmeidet ne vetítsd ki az egész világra.

Nem kell így letámadni a kérdezőt, manapság nem módi huszonévesen szülni, a kormány kétségbeesett és ostoba programja is jelzi, hogy amit így kell nyomatni az embereknek, hogy csinálják, azt maguktól nem csinálják..

Rendszerváltás után születtünk, épp, hogy betiltották a családon belüli erőszakot(fegyelmezés pofonokkal, veréssel), jó 10 év volt, mire eljutott az emberek tudatáig a dolog, a lelki bántalmazásosdi meg csak most kezdett terjedni..

A legtöbb korunkbelinek pocsék gyerekkora volt, elhanyagolt, bántalmazott gyerekek voltunk, majd beütött a kb 2007es válság a csórósággal, éljen a devizahitel, nálunk értéktelenedett el az egyetemi diploma, szűnt meg a tekintélyelvűség, mi kezdtük először megtalálni azt, amiben jók vagyunk, korábban ilyennel nem foglalkoztak, mert a szocialista csak legyen munkád rendszer nyomai megmaradtak..

Szerintem jó, hogy a generációnk valami újat próbál, és nincs az a durva felnőttéválós határ, mint 30 éve, ahonnan az iskolából kikerülve csak a munka ment és család egyből..

Persze ennek is megvan a böjtje, ezért is érzi nagy gyereknek magát a kérdező, nincsenek olyan durva társadalmi elvárások ránk nézve, mint a szüleinkre voltak..

Lesz itt velünk együtt 2-3 generáció, akik szívnak, de mi szívtuk a legnagyobbat a hirtelen ránktörő szabadsággal, amivel nem tudunk mit kezdeni, a nálunk fiatalabbak viszont a folyamatos változásba/fejlődésbe születnek bele, a gyerekeinknek biztosan könnyebb lesz.

Szerintem mindig is gyerekek maradunk, 60 évesen is. Csak felnőttként KELL viselkednünk.

A világot nem nagyon képzeltem el, csak az életemet. De én már akkor sem tudtam elképzelni, hogy gyereket szülök, és most sincs.

Nekem csak az volt meglepő felnőttként, hogy nagyon sok felnőtt nem tud semmit. Mindenki csak játssza a szerepét, de senki nem tud semmit. Nagyon ritka az a felnőtt, aki tisztában van a tényszerű igazságokkal és következetes, felelősségteljes.