Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Hogyan engedjem el és felejtsem el?
Egy elég szélsőséges imseretségemnek lett vége pár hónapja, de azóta se sikerült túllépnem és kezdek tanácstalan lenni.
Igazából sose alkottunk egy párt, ráadásul ismerkedésünk elején letagadta, hogy Ő valójában kapcsolatban él. Sajnos mire ez kiderült én beleszerettem, közben szakított a barátnőjével is és úgy tűnt szeretne velem lenni, de végül inkább eltaszított. Persze ez se egyik pillanatról a másikra történt, egy jó ideig felváltva kerestük vagy löktük el a másikat végül elég csúnya szóváltás tett pontot ennek a kb. 2 éves történetnek a végére.
Már jó pár hónapja nincs köztünk kontakt, nem beszélünk, nem kerestük a másikat és én próbáltam ismerkedni is, de egy-két randi, beszélgetés után inkább kihátrálok. Vagy úgy érzem, hogy nincs hozzá energiám, kedvem vagy ezt a srácot keresem mindenkiben.
El fog múlni ez valaha? Mint mondtam nem beszélünk, nem tartjuk a kapcsolatot, próbálok ismerkedni, elég sok programot is szervezek, hol egymagam, hol barátokkal megyek ide-oda, tehát próbálom le is kötni magam, de a legváratlanabb pillanatokban tud a gondolataimba visszaférkőzni...
válasza: válasza:Még sok időre lesz szükséged ahhoz, hogy elmúljon!
Ez sajnos nem megy egyik napról a másikra...
Nem mondom, hogy keresned kellene, de ha te annyira úgy érzed, hogy benned ez még nincs lejátszva, akkor lehet, hogy egy próbát megér...
Ki tudja, lehet ő is tipródik! Aztán happy end lehetne a vége! Vagy pont, hogy nem tipródik, hanem lazán tovább lépett, és ha ezt biztosra megtudnád, akkor lehet, hogy ez egy kellő löket lenne neked is arra, hogy akkor most már tényleg tovább lépj te is...
Ha igazán lesz kedved, akkor ismerkedj, mert minden újabb ismertségben ott van a lehetősége annak, hogy találsz valakit, akinek a személyisége lehengerlő lesz, és csak úgy, kiüti az előzőt...
válasza: válasza:Utolsó, nem is tudom melyik a rosszabb, egy jó barátságot vagy szerelmet elveszíteni, de talán az első pótolhatatlanabb, nagyon sajnálom!
Úgy látom az időn kívül nem várhatok más segítséget én se, csak ijesztő, hogy ideig-óráig úgy tűnik, mással is jól tudom érezni magam, aztán elég egy apró hírfoszlány róla és máris kizökkent.
válasza:Igen, ugyanezt érzem én is. Egy ideig lefoglalnak a munkahelyi, életbeli dolgaim, de még így 3 év távlatából is sokat eszemben van. Talán épp azért lett vége, mert tudta, hogy évek óta többet éreztem barátságnál. De nem értem, hisz nagyon rég tudta és nem volt problémája vele. Imádtam őt, tényleg a vesém is neki adtam volna, ha szüksége van rá. Értem én, hogy nem akarta tovább folytatni valami miatt a barátkozást, talán az okát is sejtem a fentiekben (fogalmam sincs, nélküle talán sosem tudom meg az igazat)... de az, hogy így, mindenféle "búcsú vagy magyarázat" nélkül csak eltűnt és többé nem reagált semmilyen megkeresésre, az talán jobban fáj, mint bármi amilyen szituációt el lehet képzelni "lezárásképp". Azóta is mindenkiben valahol őt keresem, azt, aki akkor volt, mikor megismertem. Talán életem végéig bennem lesz ez a lezáratlan dolog, egy "tüske". Vagy talán ha találok valakit akivel képes lehetek újra hasonló bizalmas viszonyra, akkor elmúlik ez az "űr" érzés, nem tudom.
Bárcsak adhatnék tanácsot! De nem tudok. 3 év távlatából azt mondom, az idő talán enyhíti a fájdalmat (már nem kapok gyomorgörcsöt reggelente ha felkelek és eszembe jut mit álmodtam, vagy ilyesmi...) De teljes "gyógyulás" nem tudom mikor jöhet.
Valószínűleg a lezáratlanság, a "miértek" megválaszolásának a hiánya nem engedi a felejtést. Ahogy fentebb tanácsolták nekem is, lehet az segítene, ha még egy utolsó találkozással, beszélgetéssel tisztán láthatnám, hogy továbblépett, kapnék egy pofont az élettől. Mert valójában én se kaptam sose választ tőle, hogy miért viselkedett így, mikor azt mondta nem kellek, valójában akkor is kellettem neki, aztán ismét ellökött, így nem tudom igazából én se a miérteket.
Azóta voltam kapcsolatban is (gyenge próbálkozás volt), észreveszem, látom a számomra szimpatikus férfiakat, jól esik a közeledésük is, de képes újra és újra felbukkanni a gondolataimba és olyankor ismét úgy érzem, nem lesz soha senki más.
válasza:Volt már olyan veletek, hogy bár nem tudjátok elengedni egymást, ha mégis közel kerültök abból ismét nagy viták lesznek? Én mint írtam, próbáltam túllépni, Ő mégis felkeresett. Már majdnem úgy tűnt, akár lehetne happy end is, ahogy #2-es írta, végül mégis romokba dőlt a próbálkozás.
Egyszerre szeretem és gyűlölöm. Nem tudom elképzelni ezek után, hogyan tudnék túllépni a történteken, elengedni és mással új fejezetet nyitni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!