Van-e esély találni a szellemi autonómiát szerető és elfogadó nőt?

Nem társkereső hirdetés a részemről, de érdekel, hogy a "net embere" hogyan vélekedik.

40+os, gyermektelen pasi vagyok, aki már élt 15 évet házzaságszintű élettársi kapcsolatban.

Számomra az "ARANYKOR" egyébént még az összeköltözés előtti, de intenzíven szerelmes és odaadó szakasza volt a kapcsolatunknak.

Az exem (akkori párom) az első két évünkben még a szüleinél lakott, tanult, majd később lett munkahelye is. Egymás párja voltunk, szerelmesek, de nem 0-24-ben sertepertéltünk egymás mellett, hanem a szabadidőt töltöttük együtt. Neki is volt élete, szülőknek segítés, munka, tanulás stb, nekem is, munka, haverok, némi családi besegítés és alig vártuk mindketten, hogy együtt legyünk. Napi kapcsolat, napi találkozás megvolt, sokat aludtunk egymásnál, de nem laktunk együtt.

Így nem volt az a típusú felelősség, ami nem visz előrébb. Hűségesek voltunk és egymás párjaként viszonyultunk a másikhoz.

Aztán összeköltöztünk, pár évig érdekes volt, majd jöttek a sztereotípiák, hogy "ne morzsálj, most porszívóztam", meg az ilyen le vagy felhajtott wc tető és társai.

Évek óta nem vagyunk együtt sokan jönnek nekem ezzel a "nősülni kellene már" dumával.

Valóban hiányzik egy társ. Akivel köcsönösen kiegészíthetnénk egymás életét, akivel hasonló zenei ízlés végett együtt buliznánk, kirándulnánk, moziznánk vagy járnánk előadásokat hallgatni vagy akár meditálni, nyaralni stb. De amikor belegondolok az ilyen házisárkányos meg disznópasis legendás sztereotípiáiba, akkor megrettenek.

El tudom magamat látni. Nekem nem kell, hogy valaki mosson, főzzön rám, helyettem takarítson stb. Ezekkel elbodogulok magam is. Nem is terhelném a másikat az ilyen személyes dolgaimmal, hogy pl a borotvámat meg a papucsomat kelljen kerülgetnie és ugyanígy nem vagyok kíváncsi 0-24-ben a másik ilyetén nyígéseire sem.

Meg tudom állni, hogy ne figjak pl., mert nem vagyok egy ordas bunkó, de ha egyedül vagyok, akkor én is csak pasi vagyok a javából stb stb.

Számomra megint az lenne az aranykor, ha lenne egy olyan nő, akivel lehet egymást szeretni, lehet szex, szabadidő, akár közös fejlődés (sport, tanulmányok, hobbik stb), nyaralás, programok, de ugyanakkor mindkét fél tiszteletben tartaná a másik autonómiáját.

Autonóm emberek között is létezhet szexuális és lelki értelemben hűség, nem tartanék a másik félrekufircától, ahogy neki sem kellene az enyémtől.

A kérdés, hogy vajon nők között is létezhet-e olyan, aki efféle életre vágyik és nem egymás vérének a szívására?