Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
A társkeresési gondok egy része nem azért van, mert legtöbben társadalom álltal konstruált dolgokhoz akarnak hasonlítani?
#17:
Azért vagy ostoba, mert általános iskola tananyag a természetes szelekció, és ez nálad szemmel láthatóan kimaradt. A minimum, amit illik elérni, hogy az általános iskolát elvégzed. Drukkolok, hogy egyszer sikerüljön!
Nem, a társkeresési gondok azért vannak, mert te Hitler zsidóellenes logikájához hasonlóan szövöd a társadalommal szembeni összeesküvés-elméleteid, ahelyett, hogy kimennél, és próbálkoznál ismerkedni. Találnál magadnak párt, csak ne az utcán próbálkozz, hanem mondjuk egy szektában.
Arra meg, hogy mindenki legyen egyenlő, és ne legyen több, aki edz... Miért is ne? Én vért izzadva küzdök az általam elérni kívánt testalkat kialakításáért, míg te mindezt nem teszed meg. Elég igazságtalan lenne, hogy én leteszek valamit az asztalra, te meg nem, és mégis ugyanolyan esélyekkel indulunk.
28F
Leszeretném azt szögezni, hogy nem a saját párkeresési problémáimról írok, hanem az embertelen szélsőséges konstrukciókról és ezért, ha nem tudtok normális hangnemben válaszolni akkor ellehet menni innen és ignoráljátok a kérdésemet!
Ezt a Hitleri példát csak metaforikusan hoztam fel, hogy a másikra úgy tekinteni, hogy kevesebbet ér, mert mondjuk nem teszi meg azokat a helyesnek mondott társadalmi normákat az olyan, mint amikor a zsidókat jelölték meg. Ez csak metaforikus összehasonlítás. Az ilyen embereket posztfasisztáknak tartom, mivel nem vallják magukat nácinak és nem éltetik Hitlert, de a gondolkozásuk és az emberellenességük szinte majdnem mindenben ugyanaz. Politikai palettán is hasonlókat látunk, mint Orbán, Salvini, Le Pen, Trump, Bolsonaro. Az itteni válaszolók némelyike se különbözik ezektől.
Látok egy kis ellentmondást is. Sokszor lehet azt hallani, hogy mindenki magának edzen és ne mások miatt, ezzel tökre egyetértek, hogyha valaki szereti csinálni csinálja nyugodtan. De amikor társkeresési presztíst csinálnak belőle és azzal csesztetik a másikat, hogy kezdjél edzeni, hogy vonzóbb legyél a másiknak ez elég erőszakos és egyben ellentmondásos tanács. Mivel most akkor tényleg saját magunknak kell edzeni, most akkor, hogy fér össze ez a párkeresési piaccal?
Meg amúgy is undorító és elidegenített a párkapcsolatot cserekereskedelemmel összehasonlítani. Nem vagyok árú, ezért se vágyom arra, hogy minden társadalmi normának megfeleljek és nem akarok egy elidegenült, feltételekkel és elvárásokkal teli párkapcsolatban élni, ennél az egyedüllét is jobb. Minimum olyat keresek, amilyen az egyik barátomé, ahol tényleg feltétel nélkül szeretik egymást és nem csalják egymást orrba szájba, nem bántják és nem kérik egymást számon, teljesen jól megvannak.
Üzenném azoknak az okoskáknak akik szerint a feltétel nélküli szeretet csak anya-apa, kutya-macska kapcsolatnál működik az rohadt nagyot téved és jobb is lenne, hogyha nem terjesztenék ezt idióta nézeteiket! Mivel, ha valaki beéri azzal, hogy bizonyos feltételekkel szeressék egymást annak annyi esze van!
Lehet, hogyha ezeket a sorokat olvassátok akkor egy nárcisztikus baromnak tűnök, de már elegem van és idegesít a sok hülye akik az antihumánus nézetekkel értenek egyet.
Egyébként, ha én vagyok hülye, ostoba akkor olyan, mintha a barátaimra is ezt mondtátok volna, mivel ők is hasonlóan gondolkoznak, mint én és ezért nagyon is örülök, hogy vannak emberek akikkel jól kitudok jönni. Tehát nem szoktam egész nap itthon lenni, ha van olyan szituáció akkor ismerkedem. Plusz online társkeresőkön is fent vagyok.
Ui.: Társadalmi szelekciós ostobaságokkal nem foglalkozom, számomra a biológia háttérbe szorul, mivel a biológiai megközelítések mindig is antihumánusok voltak, (több válaszolón is lehet ezt látni) filozófiát, szociológiát sokkal jobban értékelem. Mi a fene van akkor, ha általánosban tanítják ezt? Semmi! Amúgy is áltlánosban és gimnáziumban a konformizmust tanítják, hogy minél jobban behódolj a tanárodnak az állami oktatásnak, 12 év alatt semmi hasznosat nem tanultam ami érdekelne. Ha rajtam múlna a kötelező tankötelezettséget eltörölném, de az oktatást teljesen megreformálnám, hogy az oktatás minimum olyan legyen, mint a waldorf iskolákban és az egyetem ne arról szóljon, hogy sikeresebb és jobban kereső legyél, hanem csak a tudásról szóljon, amit nem piacosítanék.
#24 nekem úgy tűnik, hogy te akarod a nézetedet mindenkire ráerőltetni. Észreveszed az önellentmondást a feltétlen elfogadással és szeretettel?
Mindenki magának edz és senki nem várja el mástól, hogy edzen, hanem olyan párt keres, aki edz. Ez mindenkinek a saját döntése, hogy edz és hogy milyen párt keres. Ezt kiterjesztheted a karrierre, egzisztenciára, hobbira, akármilyen elvárásra vagy igényre.
A feltétel nélkülibszeretet is félreértelmezed. Azt jelenti, hogy valakit önmagáért szeretsz, de nem azt, hogy ne lennének határok vagy megállapodások.
Sok felszínes ember van? - Igen.
Rád tartozik? - Nem.
Meg kell felelned akár felszínes akár nem felszínes elváráanak - Nem.
Mindenkinek a kizárólagos magányügye az igénye, még akkor is ha felszínes.
Keress olyan partnert akivel hasonló a gondolkodásod, könnyebb életed lesz.
Nem akarom senkire se ráerőltetni a nézetemet, csak azt próbálom leírni, hogy az ismerkedés lehetne humánusabb, hogyha nem ilyen matematikai absztrakciók döntenének arról, hogy ki a megfelelő partnert. Gondolok itt arra, hogy mondjuk valakinek a kirándulgatás és az utazás a hobbija és kijelenti azt, hogy ő pedig a suba guba alapján hasonló partnert akar és legalább havi 250 ezret vár el a másiktól. Ezzel megfosztja a saját ösztöneit, mert simám beleszerethet egy olyas valakibe akinek nem nagyon van hobbija és 50 ezerrel keres kevesebbet, mivel nem attól szeret bele az ember a másikba, mert annyi mindenben hasonlítanak. Nem hiába alakult ki az ellentétek vonzzák egymást mondás mivel a szerelem nem válogat. Bár hozzá tenném, hogy én féligazságnak tartom azt a mondást, mivel ugyanúgy vonzhatják egymást az ellentétek és a hasonlók is. Nem látok problémát abban, hogy nem mindenben egyeznek.
Mivel a szerelem nem cserekereskedelem alapján jön létre, hanem ösztönök miatt, ezért azt írom, hogy jobb lenne ezeket nem elnyomni ilyen matematikai absztrakciókkal hanem, ha szimpatikus a másik akkor leszarni mindent élvezni a vele eltöltött időt. Ezért nem foglalkozok azzal, hogy mi a másik hobbija, mit dolgozik és mennyit keres, mert ezek csak elidegenítik a beszélgetést és a kapcsolatunkat. Csak az a lényeg, hogy két ember vonzza egymást és élvezzék egymás társaságát. Miért kell ennél több?
Az, hogy vannak olyan emberek akiknek nincs nagyon jövőjük embertelenség annyival elintézni, hogy lusta a másik, mivel ez társadalmi probléma, mintsem egyéni. Már látni lehet azt, hogy az egyéni boldogulás is egy mítosz és nem lehet teljesen egyedül boldogulni. Az a baj, hogy leépítették a jóléti társadalmat és a 30 év alatt csak hanyatlott az ország és tovább hanyatlik. Egyik barátom egy nagyon intelligens ember, nagyon jól tanult az egyetemen, ráadásul filozófiát, nem tud elhelyezkedni még a szüleivel él, igaz van barátnője már jó ideje, de jövőtlen az élete és a barátnőjének is. Én annyival szerencsésebb vagyok, hogy volt protekcióm és szerencsére nem élek rosszul ezért nem vagyok rákényszerülve arra, hogy külföldre menjek, de egy csomó ember sajnos kénytelen erre.
Mivel csomó fiatalra ez jellemző, erősebb fellépés kéne, de nem csak a fidesz ellen, hanem az elmúlt 30 év ellen is és egy radikális baloldali kormányzás kéne ennek az országnak, hogy nem csak gazdaságilag tegye rendbe, hanem szellemileg is. Ezért mondom azt, hogy másokat ócsárolni szemétség, mert nem tudott letenni annyi mindent az asztalra. Ezért mondom, hogy anyagi elvárások helyett, amik az alapösztönöket nyomják el, igazságosabb társadalomért kéne küzdeni és, ha tetszik, ha nem baloldali változás kell ennek az országnak, de mszp és dk álbaloldali pártok nélkül.
"Hogyha valaki mondjuk nem élvezi az edzéseket akkor ne csinálja, viszont ne legyen több az az ember aki edz!"
Köszönő viszonyban sincs a kérdésed és az utolsó kommented.
Azt se tudod, hogy mi bajod, mit akarsz, de azt oldja meg valaki más, te csak várod a csodát.
Az ösztönöket mindenki elnyomja, mivel nem vagyunk állatok. Nem ütsz le senkit a kajáért, nem ölöd meg, ha feldühít, és nem xarsz az iroda közepére. Miért pont a nemi vágyat kéne szabadon engedni? Pont azért uraljuk, mert egy állattal ellentétben tudjuk, hogy abból utódok lesznek, akikről 20 évig gondoskodni kell.
Aki ész nélkül csak összejár szexelni, és nem érdekli semmi, az egyszerűen hülye. Csak ugye még mindig ott a természetes szelekció, hogy igenis izgatóbb egy szépen kimunkált test, az ápolt külső és a jó illat, tehát többet ér, aki többet tett bele.
"és állítólag nem éli le az életét az első partnere mellett, ez utóbbit megcáfolom azzal, hogy az egyik barátom már több, mint tíz éve együtt van élete legelső párjával és jól megvannak."
Én is ugyanígy vagyok a párommal. Ő az első férfi az életemben és együtt vagyunk 10 éve. De attól még a nagymamámtól kezdve a szüleimen át a legjobb barátaimig, még nem sok párt láttam, ahol ez volna. A döntő többség az keresgél.
A változást pedig várni és nem "erőltetni", lehet. Sokan élnek így, de az ember legtöbbször egy kényelmesebb irányba megy el. És így csak a rossz szokásokat halmozza az pedig inkább leépülés és fejlődés.
Fejleszteni magunk olyan mint a biciklizés. Amikor felülsz a bringára és nekirugaszkodsz, több energiát kell fektetned abba, hogy elinduljon, és hogy felgyorsuljon a kívánt sebességbe. Eleinte nehezebb tekerni. De amint felvetted a ritmust, már könnyen száguldasz a kétkerekűvel és megerőltetés nélkül haladsz, pedig gyorsabban haladsz, mint mikor indultál.
Ez az életben nálam mindenre igaz.
Én életem egy pontján elértem egy olyan súlyt (túlsúly), amikor beláttam, hogy ez már életveszélyes. És szeretett így is a párom, de ha a későbbiekben boldog és egészségesebb, hosszabb életet akarok, akkor ez már többé nem játék, nem büszkeségi kérdés. Nagyon fegyelmezettnek kellett lennem, mert új életmódot követelt és ellen kellett állnom a kísértésnek, amikor mások jókat ettek. Ha úgy állok hozzá, hogy én "teljesen jó vagyok így, és majd alakul valami..." akkor sehova nem jutok. Kényszeríteni kellett magam, hogy betartsam a szabályokat, ne csaljak, ne térjek vissza rossz szokásokhoz, ne adjam fel. De tudtam, hogy ha nem most, akkor később az életem lesz a tét. És nem akarok úgy megöregedni, mint az anyukám, aki mindig várta a változást, és mos már olyan mértékben elhízott, hogy az utca végéig képtelen elsétálni. Bezárva kell élnie, mindennap fájdalmakkal. Ő azt az utat választotta, hogy majd alakul az élete. Engedett a természetének és introvertáltként bezárkózott a saját házába. Nem változtatott az étkezésén, most pedig börtön lett a saját teste.
Hagyni a dolgokat kényelmes... de vajon meddig egészséges? Meddig szolgálja a mi javunkat?
Én megtanultam feszegetni a határaim. Lemondtam imádott dolgokról, hogy nem függjek tőlük. Megtanultam olyan leckéket, amik sosem mentem az iskola padba, de akkor mindenki arra fogta, hogy, "nem ilyen a beállítottságom".
Nekem jól esik a tudat, ha akarom bármit meg tudok csinálni. Erőt ad. És többé nem kell vigasztalni, hogy, én "ilyen alkat vagyok" nekem azért nem megy.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!