Vannak ilyen szerencsétlen ferfiak?

5, egyéb

27 vagyok. Jól nézek ki, megvan mindenem, már rég elköltöztem a szülőktől, biztos lábakon állok. Szimplán piszkosul szerencsétlen vagyok a szerelemben. Hiába jövök be sok lánynak, nekem valahogy mindig sikerül olyanba belezúgnom, akinek nem kellek és szinte mindig úgy, h nem is tudom elfelejteni, mert nap mint nap találkozunk(pl. egyetemi évfolyamtárs,munkatárs). Párszor megcsináltam, h adtam esélyt olyan lánynak, aki engem annyira nem érdekelt, de az ilyen 'kapcsolatok' nem tartottak sokáig, jobban szenvedtem, mintha egyedül lettem volna.

Ismerek ilyen embert vagy 3-at is. Az egyik mondjuk már 40 felett van, de azt hiszi magáról, hogy ő az isten. Neki nem kell kompromisszumot kötni, mert alanyi jogon a sült galamb a szájába repül. Ha meg épp olyanja van akkor(pl engem) elhord mindennek.

A 2. is egy ehhez hasonló karakter, de neki pl semmi igénye nincs a tovább fejlődéshez 15 éve csinálja ugyan azt és az anyjával él.

A 3. még a legnormalisabb, őt pl középiskolás korunk óta ismerjük egymást. Vele csak annyi a baj, hogy a genetikai lottón nem volt szerencséje és szegény tényleg nagyon csúnyácska.

27 vagyok. Jól nézek ki, megvan mindenem, már rég elköltöztem a szülőktől, biztos lábakon állok."

A pénzes szüleid fűzették az oktatásodat, arany életed volt az egyetemen mert a zsebedet is tömték , bulira kajára , ruhára telt. Így könnyű sikeresé válni ha harmóniában vagy, és a legkisebb gondod , hogy leülj tanulni.

1+4. Na jó, ne ámítsuk egymást és magamat: 4. 26 vagyok, dagadt vagyok, állandóan megpróbálok lefogyni, de soha nem sikerült még. Igénytelen egyébként nem vagyok, hülye nem vagyok, autóm van, munkám van, most költözök albérletbe (persze öreg autó, szar munka, semekkora szoba, de ezekért én küzdöttem meg), de ezt mind dobhatom a kukába, amikor semmi más nem számít, csak hogy strandkompatibilis legyen egy férfi teste. A sok csalódás (és csak csalódás, semmi siker!) miatt kezdek megbolondulni, rosszindulatú vagyok és színészkedek mindenkinek, és több mint valószínű, hogy már évek óta depressziós vagyok. Mármint nem a tini depis értelenben, hanem klinikailag. Társkeresőn senki nem ír vissza, élőben meg nem ismerkedek, mert ugyan hol kellene ismerkednem. Ja és a farkam is kicsi, de egyrészt nem érdekel, mert nem tudok vele mit kezdeni, másrészt a legtöbb nőt sem érdekli, harmadrészt meg... nem oszt, nem szoroz, amikor senki nem fogja meglátni.

Még egy ilyen srácot ismerek rajtam kívül. Ő egy intelligens gyerek, nem túl humoros, de okos és jó arc. Viszont szemüveges, kapafogai vannak és vastag ajkai, kicsit mint a nyúlszáj. Beszámolt arról, hogy melyik társkeresőn hogy és mennyit próbálkozott, hányan utasították vissza. Egyébként hivatásos járművezető, szóval ennyit arról, hogy aki férfias szakmát űz, az állandóan puncilében fürdik.

Igen kb minden 3-4.ik srác ilyen.

Ezzel nem tudsz mit csinálni .

Főleg a személyiségével és a kis farokkal .