Hogyan lehet tapintatosan közölni a hölggyel, hogy az igénytelensége az akadály?

Megismertem egy online társkeresőn egy harmincas leányzót. (Én 40F) Jó ideig írogattunk, majd beszélgettünk is telefonon. Elmondta magáról, hogy semennyire sem puccos, nem szereti a flancot stb. Ennek ellenére fotókon inkább tűnt egy természetes laza csajnak. Összejött a találkozó. A lány jó lenne. Alkat, termet, minden, arcra is tetszene és roppant kedves, csupaszív teremtés. Ő szeretné folytatni, szentül hisz is benne, hogy mi egy pár leszünk. A baj viszont az, hogy szegénykémnek zsíros a haja, koszos, lompos ruhákat hord nő létére, foghiánnyal is küzd, semennyire sem ad magára. Ha kikupálná magát, simán el tudnám őt fogadni, mert amúgy tetszene és ahogy mondtam, nagyon kedves és jó fej is.

Ott vagyok tanácstalan, hogy megbántás nélkül sem leépíteni nem lehet valakit, sem pedig igényesebbségre sarkallni. Elég hülyén adná ki magát, hogyha azt mondanám neki, hogy akkor leszek a párja, ha kikupálja magát. Elég gőgös hülye dolog lenne részemről.

Én sem vagyok egy elszállt és piperkőc barom, tőle sem extra dolgokat szeretnék, csak ápoltságot.

De közben meg lelkileg tökre összepasszolnánk. Sőt testileg is.

Szóval a kérdés annyi, hogy ki mit tenne e helyzetben. Leépítené, megpróbálna odahatni, vagy mit? Illetve hogy oldható meg, hogy ne legyek sértő, bántó, mert azt nem érdemelné meg. (Kérek mindenkit, hogy értelmes, normális választ adjon. Kioktató és ellenséges hangvételű dolgokkal senki nem megy semmire)