Hogyan tudnék változtatni azon, hogy legyen bennem hajlandóság a csajozásra?

Tegnap beültem egy szórakozóhelyre, de csak bámultam ki a fejemből, két és fél órán keresztül... Rájöttem, hogy velem nem az a baj, hogy félek a nőktől, hanem rosszabb: ha lenne rá lehetőségem, akkor is inkább ülök, és várom, hogy elillanjon... Éles helyzetben semmi késztetés sincs bennem, hogy felszedjek valakit. Nem is próbálkozok... Rá se nézek a nőkre. Sőt, ilyenkor a hideg futkos a hátamon, ha "az élet törvényeire", a párkapcsolatra, és a családalapításra gondolok. Arra akarok rájönni, hogy mi az oka annak, hogy itthon eldöntöm, hogy beakarok csajozni, és mire odaérek a lehetséges helyszínre, már azon jár az agyam, hogy hogyan ússzam meg ismerkedés nélkül az estét... Itt a baj: egy teljesen másik énem jön ekkor elő, ami kényszerként tekint az élet törvényeire, és lázadni akar ellene... Hogy csak azért sem lesz úgy, ahogy lennie kellene. Egyszerűsítve: magam sem tudom, hogy mit akarok... De nem vagyok meleg, mert a nőkhöz vonzódom. Sajnos a szexuális késztetéseimet (amelyekre egyre erősebbek) pornón vezetem le... De azért prostikhoz nem mennék semmi pénzért. Azt nem értem magamban, hogy bárkit megkaphatnék, de mégis a valóság helyett a pornóhoz fordulok, pedig tudom, hogy nem igazi...

Miért van ez? Azt is észrevettem magamon (30-hoz közelednek), hogy a saját korosztályommal szemben jobban érdekelnek a 18-20 évesek. Anotalkozom, és érdekes módon, ott tudok úgy csajozni, ahogyan az életben kellene. Ha ezt csinálnám, egy csomó barátnőm lett volna már (az Anotalkról tudom, hogy nem igazi, csak a csajozós szöveg fejlesztése szempontjából használom gyakorlótérnek). Élesben pedig homlokegyenest az ellenkezője vagyok, meg se próbálom, hogy megszólítás egy lányt. Ami virtuálisan jól megy, az a valóságban miért nem? Miért vagyok más ilyenkor? Erre nem jövök rá, és az a baj, hogy ösztönös...