Ha nekem van, akkor “jogos elvárás, hogy neki is legyen”?

Kedves kérdező a friss példát amit 1. kommentben bemásoltál, azt pont az én kérdésemre írta az a nő. :)

Én csak azért szoktam ezen röhögni, mert megint ráragasztanak a nők látszatdolgokra bilétát, és azt hiszik, ez az út a stabilitásba és boldogságba. Nekem van saját lakásom, valamint egy robogóm, vehetnék egy kocsit, de nincs rá szükségem. Páromnak nincs semmije. Ez alapján én tök jó vagyok neki, ahamm. Örököltem egy saját lakást, és össze tudtam tenni 30 év alatt egy robogót. Akkor ez alapján nem vittem semmire. Viszont tanultam szakmákat, arra ment el a pénz, azért, hogy a fizetésem most a duplája legyen a korábbiaknak. Akkor ez alapján én hova vagyok sorolható? Ja, és párom jó diplomával dolgozik, másfélszer annyit keres, mint én, és bagóért él a cég által neki nyújtott albérletben. Nagyjából ennyit lehet leszűrni abból, hogy kinek mennyije van. Egy ismerősöm 2012ben a szüleivel lakott, nem is kellett egyik nőnek sem. Persze, azt nem reklámozta, hogy 600 nettó felett keresett és konkrétan egy 130nm-es különálló emelete volt a családi házban, ahol a földszinten a szülők laptak, és volt annyi megtakarítása, hogy röhögve vehetett magának bárhol lakást, ha akart volna. Amikor talált egy nőt, aki nem a pénztárcájára ment, hanem a személyiségére, vett is egyből egy családi kertes házat, családi autót, elköltözött a szüleitől. De mindenki a saját életéért felel, akinek jó látszat alapján ítélkezni, tegye nyugodtan. Remélem, én sosem találkozom velük.

Minden elvárás jogos. Mindenki azt vár el, amit akar. Akár olyant is, ami neki nincs. Aztán vagy talál partnert vagy nem.