Miért mondják állandóan azt az emberek, hogy gáz az, aki egy társkapcsolatban keresi a boldogságot? Őszintén: ki lenne képes boldog lenni, ha 20-30 éves kora között intimitás és szex nélkül kellene élnie az életét?

Tudom, hogy nem szolgál vele senki, de azért azokat a dolgokat is megkapja előbb-utóbb a maga jogán az ember, amik nem megvásárolhatóak. Pl. a barátok is ilyenek. Azt se ad senki az embernek, mégis lesz mindenkinek.

Nem értem, hogy más hogy tudja ezt ennyire lazán kezelni. Nem értem, miért evidens mindenkinek, hogy hozzájut. Miért van az, hogy másnak elég magát adnia, és talál párt? Egyáltalán, miért ennyire nehéz ez? Vagy csak itt az? Mert amennyire külföldön tapasztaltam, ott nem ennyire zárkózottak a nők.

#14:

"Ennyire kötelező a párválasztás, a kapcsolatok?"

Igen. Lehet, hogy más máshogy van vele, de én azt érzem, hogy egyszerűen ösztönszerűen vágyom rá, hogy legyen mellettem valaki. Akivel megbeszélhetem a nap végén, mi történt, akivel ágyba bújhatok, aki tanúja az életemnek, akivel filmet nézünk, kirándulunk, közös programokat szervezünk. Nem jó egyedül.

"Mi van akkor, ha igen, így kellene leélnie az életét, mert mondjuk van egy betegsége az illetőnek? Megáll a világ körforgása?"

Nem tudom, olyankor mi van, de miért a minimális számú kivételekről beszélünk? Itt az a téma, hogy miért van, hogy teljesen egészséges embereknek szenvedniük kell ezzel.

Akinek betegsége van, az hozzákeményedik a helyzethez. Mást nem tud csinálni. Úgy lesz boldog, hogy radikálisan lecsökkenti az igényszintjét. De ez azzal jár, hogy teljesen más ember lesz, talán nehezebb természetű, zsémbesebb. Ami egyfajta nyomor. Nem gondolom, hogy arra, hogy fiatal férfiként nagy a nemi vágyam, az lenne a helyes válasz, hogy kiheréltetem magam.

"Annyira sokan olyan kötelezőnek és már-már mindenre való gyógyírnek vélik a kapcsolatokat,"

Nem mindenre való gyógyír, hanem egyszerűen KELL, és kész. A szex élvezetét senkinek nem kell magyarázni, mindenki ösztönösen vágyik rá. Ha már egy olyan korban élünk, ahol nincs kényszerházasság, akkor miért ne törekednénk arra, hogy örömöket éljünk át azzal, akit szeretünk? A szex a legnagyobb természetes erőforrás, amit kaptunk. Szerintem tragikus, ha az ember anélkül éli le az életét. Én 26 vagyok, életemben kb. 5x szexelhettem, és már most úgy érzem, hogy helyrehozhatatlanul sok mindent szalasztottam el ezzel. Ez egy örömforrás, amit meg kell élni, azért van.

"Akkor miért nem tudja mégis sok ember megbecsülni a párját, ápolni a kapcsolatát?"

Nem tudom, ugyanis nem vagyok sok ember. Én ha egyet találnék, akivel egy húron pendülünk, azt el nem engedném, az hétszentség.

"Talán részben ezért is nem mennek bele veled, mert valahogy érzik, hogy neked ez errōl szól?:D"

Nem erről szól. Senkinek nem csak erről szól. Leírtam, mi mindenre vágyom, miért csak azt olvasod el, ami ahhoz elég, hogy megvádolj azzal, hogy biztos csak a szexre hajtok?

Gyűlölöm ezt a képmutatást, ami itt megy egyébként. Mindenki, akinek van párja, heti 3-4x szexel otthon, aztán ha valaki ezt nem tudja összehozni, és leírja, hogy sikertelen a nőknél és hiányzik neki a szex, akkor rögtön jön az, hogy "JAJJJ, HÁTMITCSODÁLKOZOLHOGYNEMÁLLNAKVELEDSZÓBAHANEKEDCSAKASZEXKELLMI?". Jahm, persze. Mert te nem vágytál erre fiatalon. Te egy görög márványszoborba szerettél bele, mert megihletett az esztétikája. Véletlenül se a csinos nőket hajtottad és szexeltél annyit, amennyit tudtál, miután lehetőséged adódott rá. Ilyen képmutatásra csak az képes, aki már túlvan ezen a mizérián. Nem mintha igaz lenne egyébként, továbbra is áll, amit leírtam, hogy egy társat szeretnék magam mellé, akivel megoszthatom az életem. Csak hát a szex az az élet egy fontos része.

"Én nem értem az ilyet, mert számomra nem azt jelenti a boldogság, hogy végre szexelhetek valakivel."

Számodra a boldogságot egy szépen elrendezett kiállítás jelenti, és nem hajtasz ilyen közönséges, mocskos dolgokat, mint a szex. Benned nincsenek ilyen gusztustalan hormonok, mint a gyarló átlagemberekben.