Ez egy ravasz visszautasítási mód a nők részéről?

A 80%-os válaszolónak volt egy nagyon jó mondata, ezt megszívlelhetnétek, ha meg akartok érteni minket, nőket. Én is így vagyok vele: azt mondom, amit én is szívesen hallanék elutasításnál. És ez legkevésbé sem az hogy "nem vagy az esetem" Nem jössz be" Hanem inkább azt hogy kedves, jófej lány vagyok, de ő nem ezt keresi egy nőben. Egyébként a pozitív gondolkodású emberek szokása, hogy úgy fogalmaznak meg egy kritikát, hogy először rámutatnak jó dolgokra és utána fogalmazzák meg hogy mi az amiért mégsem működik a dolog. Ezt multi cégeknél tanítják, de a legtöbb empatikus jó érzésű embernek ez magától is megy.

Itt sír egy csomó srác a visszautasítás miatt, ha mindenki csak egy nyers "nem jössz be" választ kapna, szerintem fel is vagdosnák az ereiket.

Semmi baj ezzel a válasszal, de ezért szoktunk sokszor inkább válasz nélkül eltűnni, mert bármit válaszolunk, mindenképpen mi vagyunk a szemét gyökerek ha elutasítunk.

Abszolút. Bár nem is nevezném annyira ravasznak. Igazából szerintem inkább nagyon képmutató. Azt sejteti, hogy a visszautasítónak kisebbrendűségi komplexusa van, de amúgy megfelelne neki a másik, csak nem tud hozzá felnőni. Holott tudjuk, hogy nem ez az igazság, mert ha így lenne, akkor annál jobban vonzódna hozzá, ugyanis a nők pont, hogy ahhoz szoktak vonzódni, akire felnéznek. A valóságban ilyenért egy nő soha nem utasítana el egy férfit, inkább beleszeretne. Pont, hogy ez szokott a kapcsolatok alapja lenni, hogy a másik erősebb, kompetensebb, jobb nálam, ezért biztonságban érzem magam mellette.

Az árulkodó a végén a "de hidd el, biztosan találsz majd olyan lányt"-mondat. Aki neked ilyet mond, arra keresztet vethetsz. Garantált, hogy az életben soha nem fogsz neki többé kelleni. Amikor nekem egy lány ilyet mond, akkor legszívesebben leüvölteném a fejét, mert annyira álságos duma. Olyan, mint mikor az angolok olyanokat mondanak, hogy "I'm afraid I can't", "I'm so sorry to hear that" és hasonlók - úgy tesznek, mintha érzelmileg érintené őket a problémád, holott csak le akarnak rázni olyan módon, hogy ne lehessen belekötni. Ezek ilyen kis kommunikációs trükkök, hétköznapi diplomáciai fordulatok. Ha azt mondom neked, hogy "ne haragudj, nincs esélyed nálam, nem tetszel", akkor az sértőnek hat, hiszen olyat kifogásolok benned, amiről te nem tehetsz. De ezzel, hogy "ÉN nem érdemellek meg téged, de biztos találsz olyat, aki igen" azt közli a lány, hogy ő annyira nem jó hozzád képest, hogy esélytelen lenne a kapcsolat - hát lehet ebbe belekötni? Hisz épp most vallotta be, hogy mennyire rosszul érzi magát a bőrében! Plusz, a te egódat sértetlenül hagyja, hisz az egészet a saját hibájának állítja be. Miért olyan sértő ez? Azért, mert nem igaz, és hülyének nézi vele a másikat. Mert tudjuk, hogy kegyes hazugságot követ el, és nem tiszteli meg a másikat az őszinteséggel, hanem áltatja. Egyébként ez a "talán meg sem érdemellek téged" már-már cinizmus. Ha ezt hallod a lánytól, biztos lehetsz benne, hogy nem őszinte. Ha egy lány ezt érzi, akkor boldogan elfogadja a közeledésedet és mázlistának fogja érezni magát, mellette pedig a kapcsolatban ki fog derülni, hogy esténként sír vagy pszichológushoz jár, mert önértékelési zavarai vannak. De pusztán ezért visszautasítani nem fog.

"Erre még mondjuk lehetne azt mondani egy férfinak, hogy "de te így kellesz nekem, ahogy vagy".

Erre valami olyasmit mondana, hogy ő erre nem áll készen, legyél megértő, túl sok mindent helyre kell tenni a lelkében, stb. Ezek az ilyen bullshit-szövegek, amik bármit jelenthetnek, mivel igazából nem jelentenek semmit, azt látsz bele, amit akarsz, de valójában csak annak a nagyon finom megfogalmazása, hogy "kopj le, nem vagy elég jó hozzám".

"A 80%-os válaszolónak volt egy nagyon jó mondata, ezt megszívlelhetnétek, ha meg akartok érteni minket, nőket. Én is így vagyok vele: azt mondom, amit én is szívesen hallanék elutasításnál."

Persze, ezt értjük, mivel ti nagyon érzékenyek vagytok a kritikákra és a sértésekre. Csak nektek meg azt kéne megérteni velünk kapcsolatban, hogy számunkra a kegyes hazugság sértőbb, mint az őszinteség. Mert ha hazudsz nekem, azzal hülyének nézel. Ha őszinte vagy, akkor azzal, amit akkor elmondasz, tudok valamit kezdeni. Nem vagyok elég izmos? Jó, akkor el kell menni gyúrni, értettem. Kisfiús a fejem? Jó, akkor meghagyom a szakállamat. Nem vagyok az eseted? Jó, semmi gond, akkor így jártam, megyek tovább, ne ragozzuk. Kész.

De azzal, hogy "annyira aranyos vagy, és jó fej vagy, és tökéletes lennél, DE (insert random bullshit text here) nem tudunk mit kezdeni, mert csak a lényeg nem derül ki belőle - hogy min kéne változtatnunk. Ha már mindenáron el akarjátok kerülni az egyenes beszédet, mondjátok akkor már inkább azt, hogy van valakitek, az a legsemlegesebb.

"Egyébként a pozitív gondolkodású emberek szokása, hogy úgy fogalmaznak meg egy kritikát, hogy először rámutatnak jó dolgokra és utána fogalmazzák meg hogy mi az amiért mégsem működik a dolog. Ezt multi cégeknél tanítják, de a legtöbb empatikus jó érzésű embernek ez magától is megy."

Ez nem pozitív gondolkodású emberek szokása, hanem azoké, akik jó diplomaták és ügyes kommunikátorok. Vigyázni kell ezzel, mert nagyon vékony a határ az udvarias diplomácia és a manipuláció között. Én is megtehetném, hogy mindig azt mondom, amit az emberek hallani akarnak, vagy úgy csomagolom be a véleményemet, hogy az senkinek ne fájjon, és lenne 90% fölötti értékelésem. Csakhogy engem az igazság foglalkoztat, nem az értékelés. És másoktól is nagyon rosszul tűröm a hülyének nézést. Van ilyen nagyon asszertív személyiségű ismerősöm, aki állandóan dicsér, de amikor bármiféle érdekkonfliktusunk van, akkor mindig kiderül, hogy sokkal kevésbé tartja fontosnak az én nézőpontomat a sajátjánál. Nincs bajom a bókkal, de a bók nem ugyanaz, mint az érdekvezérelt hízelgés. A legyet is mézzel szokták megfogni. Ha tényleg bejövök egy lánynak, és azért bókol, az teljesen más érzés, mint ez a "hízelgek neked, hogy megolvadj, aztán kenyérre kenlek", amiről te írsz. Ez semmi más, mint egyfajta manipuláció. A kérdésben megfogalmazott szöveg is az: eljátszom, hogy kicsi és önbizalomhiányos vagyok, így inkább megsajnálsz, minthogy számon kérj. Mert azért azt én is tudom, hogy a csajok azért nyomják ezeket a taktikákat, mert félnek a nyílt konfrontációtól. Nem akarnak veszekedést, mert az számukra ijesztő és rontaná a megítélésüket. A nők működésének ezek a kegyes hazugságok, a képmutatás szerves részei. Nekik is vannak érdekeik, amiket érvényesíteni akarnak, de számukra a nyílt agresszió nem út, ezért mindig ilyen becsomagolt, passzív-agresszív taktikákat alkalmaznak ilyenkor. Amit én speciel utálok, mert nem őszinte.

"#10 Húhú, ha nem azt mondják, amit hallani akarsz, akkor nem egyenesek, gerincesek? Nincs abban semmi hazugság, hogy valakit rendesnek, aranyosnak tartok, ettōl még nem föltétlenül jönnék össze vele."

Ja, csak akkor minek mondod, hogy aranyosnak tartod, hiszen nincs semmi relevanciája. Ez olyan, mintha kirúgnál valakit a munkahelyéről, de előtte azért elmondanád neki, hogy nagyon ízlésesen öltözködik. Pf, kösz. Ki vagyok vele segítve :D Meg a másik, hogy úgyse gondolod komolyan. Az "aranyos" az az a címke, amit a nők arra a fiúra ragasztanak, akivel meg lehet íratni a házi feladatot. Szerencsétlen, ártalmatlan, de azért barátnak, kabbalafigurának vagy csicskának jó, és közben még örül is, hogy láthat téged minden nap. Mindenki jól jár.

"Önmagában az is elég gerincesség, hogy lekoptatott, nem? Jobb lett volna, ha inkább szórakozik veled, megjátssza, hogy veled akar lenni?"

Ne csúsztass, ilyet a nők nem csinálnak. Nekik ez miért érné meg? Anyagi hasznuk nem lesz belőle, mert a férfi úgyse tartaná el, ha nem kap cserébe rendszeres szexet. Egy nem létező nagyvonalúság az, amiről te most írsz.

"10. Ha azt mondom nem jön be: válogatós rbanc vagyok gondolom."

Igen, lehet, hogy ezt fogja gondolni, és még az is lehet, hogy lesz valami alapja. A nők manapság egyszerűen túlválogatnak, ezen nincs mit szépíteni. Soha nem találjátok meg a tökéletes férfit, mert olyan nincs, mint amilyet a filmek mutatnak nekünk. Erre jobb lenne minél előbb rájönni, és nem 30 körül kétségbeesni, hogy akkor most mi lesz.

"A gerincem köszönöm, meg van. Nem értem, miért gerinctelen ez a szöveg, valaki világítson rá?"

Azért, mert hazugság. Kegyes hazugság, de akkor is hazugság.

"Mert, én ezzel nem lekoptattam a srácot, hanem rendesen elmagyaráztam, miben is nem illik hozzám, és biztos van olyan csaj, akivel összeillik."

NEM. Nem magyaráztad el rendesen. Kiszúrtad a szemét egy álságos dumával, ami nem tartalmazza, hogy mi a valódi bajod - pl. az, hogy túl alacsony hozzád, vagy nem tetszik az arca, szaga, öltözködése, vagy csak túl unalmas. Ezek mind valódi problémák. Nagyon érdekes az, hogy még magatoknak sem valljátok be, ebben a hozzászólásban nagyon tetten érhető, hogy a nők hogyan verik át tulajdonképpen magukat is. Azt hiszed, hogy elmagyaráztad neki a valódi bajt, pedig csak adtál neki egy diplomatikus választ. Az, hogy valójában mi nem tetszik benne, az az, amit majd este a barátnőidnek fogsz elmondani erről a srácról.

Velem megtörtént az, hogy egy szórakozóhelyen fűztem egy lányt. Úgy tett, mintha bejönnék neki, de láttam, hogy kb. mindenkivel ilyen. Elkérte a telefonomat, mert üzenni akart valakinek messengeren. Másnap vettem észre, hogy kilépni elfelejtett belőle. Olvasgathattam az üzeneteit. Azt írta rólam, hogy valami nagyon fura srác próbálkozott be nála, nem is érti, mit akar tőle. Ezt annak a srácnak írta, akivel utána össze is jött. EZ az igazság, nem pedig az, amit nekem mond a tánctéren. Érted a különbséget?

"Abban sem hazudtam, hogy meg se érdemlem, olyan rendes. Egyszerűen nem tudnám viszonozni, ezt a kedvességet stb, amit azért adott volna, mert szeret, mert én nem érzek iránta semmit."

Ez nem ugyanaz. A "nem érdemellek meg"-et nem ilyen értelemben használjuk. A "nem kell, mert nem tetszik" nem egyenlő azzal, hogy nem érdemellek meg. Abban, hogy "nem érdemellek meg" alázat van. Ha kapsz egy ajándékot, ami túl nagy ajándék, akkor azt fogod gondolni, hogy nem érdemled meg. Ha kapsz egy olyat, ami nem tetszik, akkor azt fogod gondolni, hogy nem tetszik és kell a francnak. Nagyon érdekes látni a női agy működését egyébként, hogy te ezt a kettőt összemosod.

"Akkor mi is a jó elutasítás? Amin nem sértődnek be, nem érzem magam bunkónak tőle,"

Mondd azt, hogy van barátod. Le van tudva. Ebbe nem tud senki belekötni és nem sérül az egója sem. Te se fogod rosszul érezni magad tőle.

16.

"Attól jobb lett volna szegénynek ha kifejtem a mondandóm és közlöm hogy az a bajom vele hogy egy önbizalom hiányos papucs? "

Igen, valójában sokkal jobb lett volna. Mert egyrészt kiderülne számára, hogy nem a külsejével van gond, másrészt tudná, hogy hol kezdjen el változtatni.

25. Figyi, én vállalom, hogy kicsi az önbecsülésem, és igenis, van olyan pasi, akivel nem tudnék járni, mert SEMMIVEL nem tudná elérni, hogy elhiggyem, hogy én kellek neki. Most miért pazaroljuk egymásra az időnket, ha tudom, hogy egy nyomorék vagyok, és nem is fogom viszonozni a fáradozásait, mert nem tudom?

Szerintem, ha kegyes hazugságnak fogod fel, akkor jó, legyen az, de egyszerűen, ha én felsorolnám mindenkinek, mi bajom van vele, és véletlenül nem megsértődne, hanem változtatna magán, és elém állna, és akkor sem érzek iránta semmit, akkor mi van?

Az én példám: tök helyes pasi, sportos, kirándul, nagyon jófej, komolyan rosszat nem is tudok róla mondani. De mit kezdene mellettem? Dagadt, tespedt nő vagyok, nem járok sehova, max a stílusom tetszett neki. Most miért mellettem rontsa az életét, mikor tényleg találhat maga mellé csajt? Mondjam meg neki, hogy rondulj meg? Ne legyél ennyire közvetlen? Nem tudom.

Ezzel szemben volt olyan csúnya barátom, aki mellett nagyon jól éreztem magam. Tudod, miért? Mert nem éreztem vele, hogy nem egy szinten vagyunk.

Ja azt hazudni, hogy van barátom, az jó kegyes hazugság, de azt mondani valakinek, hogy ő jó ember, csak nem nekem, az pedig akkor is hazugság, ha nem hazugság.

Nem mindig a sablon szöveget kell nézni, nem mindenki ugyanúgy gondolkodik ebben, hanem mögöttes jelentés nélkül ezt gondoljuk.

Nem tudom, mostantól mindenkine azt mondom akkor, hogy leszbi vagyok. Ezzel akkor nem bántok meg senkit, ugye?

"Attól jobb lett volna szegénynek ha kifejtem a mondandóm és közlöm hogy az a bajom vele hogy egy önbizalom hiányos papucs? "

Igen. Persze ezt is lehet tapintatosan közölni, pl.:"A legtöbb nőnek (így nekem is) a temperamentumos, határozott férfiak jönnek be, ezt a tulajdonságot találjuk vonzónak. Szerintem ezen a téren kellene még fejlődnöd, mert úgy vettem észre, hogy túlzottan alábecsülöd magad."

Ugye mennyivel máshogy hangzik? Segítettél is vele, nem is sértetted meg és még csak nem is hazudtál neki.

Na jó, azért azt senki ne várja már el, hogy most már akkor átmenjünk random pszichológusba és úgy fogalmazzuk meg a mondandónkat, főleg ha váratlanul ért a dolog. Ez már megint egy sügér elvárás a nőkkel szemben, hogy még ne is utasíthassunk el úgy senkit, ahogy szeretnénk és ahogy szerintünk megfelelő. Semmi hazugságot nem mondok ilyenkor, csak rámutatok pozitív dolgokra és az elutasításom fő oka egy amúgy valóban normális embernél az szokott lenni, hogy nem illünk össze. Jó fej vagy, rendes, vicces és tényleg jó parti (igen, ezt gondolom róla) de nem illünk össze.

Mert ha megmondom a fő okot (nézzünk egy példát): nem tartom elég műveltnek (lehet, hogy az IQ hányadosa rendben van, nem erről beszélek) és magyaráznom kell minden harmadik kifejezést amit használok...az nem jó. De ha ezt mondom, akkor ez nem arra fogja sarkallani, hogy beiratkozzon egyetemre vagy többet olvasson, hanem azt erősíti meg benne, hogy a diplomás nők mind beképzeltek.

Hidd el, az őszinteség semmit nem ért a férfiak esetében, akik sokszor hiúbbak a nőknél. Ezt amúgy az itteni kérdések is jól példázzák.

" ha meg akartok érteni minket, nőket"

Nincsenek "mi nők".